Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 7. A folyamatos vízhozammérés egyéb műtárgyai

elvégezni lehetetlen. A kis mérőmagasság észlelésében százalékosan elkövethető nagy hiba az átbukás alapján számított vízhozamban is nagy hibát okozhat. •

A műtárgyakat tehát úgy kell átépíteni, hogy

aj a mérendő legkisebb vízhozam is kellő, 10—15 cm mélységgel folyjék át;

b) a műtárgy közelében, általában vízfolyás szerint előtte, a hitelesítés elvégzésére alkalmas vízmélység és sebesség legyen;

c) az átépítés következtében a legnagyobb vizeknél se legyen meg nem engedhető duzzadás, amely a műtárgy feletti területeket veszélyeztetné;

d) a műtárgy mellett a szükséges vízmércelapok, maximummércék, illetve rajzoló vízmércék felszerelhetők és észlelhetők legyenek.

A fenéklépcsőbe egy vasbeton betétrészt építünk be (III—7.5. ábra). A betétrész közepe meredek hajlású, amely a középvízhozamnak megfelelő magasságnál lapos hajlásba vált át. A betétrész vastagsága akkora, hogy a szerkezeti magassághoz képest elég stabil legyen. Éleit a kopástól szögacéllal célszerű biztosítani. A betétrész közepe egészen kis vízfolyásoknál „V” alakú (háromszög), általában azonban trapéz szelvény, amelynek fenékszélessége a mérendő legkisebb vízhozam szerint 10—50 cm, oldalhajtása 1 : 1 vagy 2 : 1. A lapos, általában 1 : 3 hajlású rész 50—100 cm magasságnál csatlakozik. A középső nyílásra kúpfelülettel tereljük a vizet.

Az ismertetett szelvény hidraulikailag kisvízhozamnál trapézszelvényű Venturiként, nagy vízhozamnál széles küszöbű bukóként működik. A feA -A metszet

B-B metszet

C-C metszet

431

III—7.5. ábra. Fenéklépcső kiképzése mérőműtárgyként