Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 7. A folyamatos vízhozammérés egyéb műtárgyai
néklépcső magasságától függ, hogy minden esetben szabad átbukás van-e. Általában a visszahatás még a bukókoronát meghaladó alvíznél sem lép fel, illetve a felvíz befolyásolása még ebben az esetben is elhanyagolható. Az átalakítás során a műtárgy előtt, ahol a széles küszöbű bukókorona kedvező hatására még a legkisebb víznél is elég nagy a vízmélység, a hitelesítéséhez szükséges sebességmérés számára megfelelő, lehetőleg szűkített szelvényt kell kialakítani. Ennek érdekében a felvízi oldalon — ha eredetileg nem készült volna — 5—10 m hosszon, burkolni kell a medret. Erre a célra szépen kidolgozott felületű terméskő felel meg. A sima rézsűn a sebességmérő műszer rúdja könnyen megcsúszik és nehéz helyben megtartani. Célszerű ezért a mérési szelvényben a rézsűt 10 cm-enként fogazni, kis lépcsőkkel ellátni, illetve a követ kissé kivésni. A sebességmérést mérő- hídról kell végezni. A híd kisebb fesztávnál egyszerű kétfőtartós, kéttámaszú szerkezet (főtartónak 88 mm-es acélcső a szokásos). A rézsű fogazás alatt úgy szereljük fel a mérőhidat, hogy a rudat méréskor a víz a főtartóhoz szorítsa. A híd számára a parton kő, vagy beton pillért kell kialakítani úgy, hogy a főtartók ebbe besüllyeszthetők és rajta rögzíthetők legyenek. A vízállásészlelésre mindenképpen szükséges lapvízmérce. Használatra a rézsűmércéket javasoljuk, amelyeknek cm-osztása a függőleges értelmű vízállást mutatja. A rézsűmérce ,,0” pontjául, ha lehet, célszerű a fenéklépcső legalsó átfolyási pontjának magasságát választani. Ekkor ugyanis a „0” vízállásnál a vízhozam is nulla. A vízmércét a bukótól olyan távolságban kell elhelyezni, hogy mind a legkisebb, mind a legnagyobb vízhozamnál jellemző vízállást — mérőmagasságot — szolgáltasson. Ez a távolság körülbelül a legnagyobb átbu- kási magasság kétszeresének megfelelő távolság. A hazai gyakorlatban ez a táv 2—5 m lehet és a mérce az előbbiekben említett mérőhíd alá kerülhet. A rajzoló vízmérce számára a vízszint csendesíteni kell és a mérce felállítását úgy kell megoldani, hogy könnyű legyen kezelni. A vízszin csendesítésére az eddigiekben kisebb műtárgyaknál olyan aknát építettünk, amely 2 db 5 cm belső átmérőjű csővel közlekedik a műtárgyra jellemző vízszinttel. A csöveket a mércealap mellé a fal szintjében kötöttük be és általában a vízfolyásra merőlegesen vezettük az aknához. A közlekedő csővel azonban sajnos kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk. Könnyen beiszapolódott, eltömődött és az aknában nem alakulhatott ki a jellemző vízállás. A cső tisztítása — különösen télen — nagyon nehéznek és kényelmetlennek bizonyult. Ezért a legújabb terveinkben más megoldással próbálkozunk. Az akna víz felőli falán 50 cm széles, és a fenéktől számítva mintegy 150 cm magas hasítékot hagyunk, amelyen a víz bejátszik az aknába. Az akna legalább 1,00X0,80 m vízszintes belvilágú legyen és falán mászóhágcsó vezessen le. Az aknát általában a műtárgytól külön szerkezetként vasbetonból képezzük ki. Űjabban a 25—30 átmérőjű csővel közlekedő aknák terjedtek el. A rajzoló vízmérce számára az akna felépítményére építve kettős acél ajtós téglaházikó épülhet. Üjabban külföldön a rajzoló vízmércéket olyan lezárható műszerházikóval készítik, amely a külön téglaházat feleslegessé teszi. A műszert 200—250 mm belső átmérőjű acélcsőre szereljük, úgyhogy a cső a terep fölé 1 m-re emelkedjék ki. A csövet általában az akna egyik 432
