Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 1. A folyamatos vízhozamnyilvántartás alapjai
1.2.3 Távjelzős és távíró vízmércék A folyamatos vízhozammérés legkorszerűbb módja, midőn a műtárgy- gyal előállított mérőmagasságot az adatot értékelőhöz vezetjük vezetékes vagy vezeték nélküli hírközlés segítségével. Ehhez különleges műszerekre, a távjelző vízmércékre van szükség. Az utóbbi években a vízhozammérés területén ebben a vonatkozásban volt a legnagyobb fejlődés. Szinte se szeri, se száma a különféle távjelző műszereknek, amelyek vagy kifejezetten vízállás távjelzésre készülnek, vagy megfelelő érzékelő révén tehetők erre alkalmassá. A sokféle műszer részletes ismertetésére nincs lehetőség, ezért csupán a műszerek legismertebb alapelveit foglaljuk össze, majd néhány hazánkban elterjedőben levő típust ismertetünk kizárólag az alkalmazó vízépítő szakember szempontjából. A rendelkezésre álló csekély terjedelmet a kifejezetten vízállásészlelésre készített műszerekre fordítjuk. Megjegyezzük, hogy a zsilipállás távjelzés teljesen hasonlatos a vízállás-távjelzéshez és a legtöbb műszer mindkét feladatra felhasználható. A távjelző műszerek közös sajátossága, hogy az adóberendezés jelét a hírközlő hálózaton át a vevőre adja át. A táv jelző vízmércéket a következők szerint osztályozhatjuk: — a mérési rendszer szerint delta (változást észlelő), vagy mintavételes, — a mérési eljárás szerint lehet analóg, vagy digitális, — a továbbítás módja szerint, hidrosztatikus, pneumatikus, vagy elektromos, — az elektromos távjelzők lehetnek a hírközlés módja szerint vezetékes vagy vezeték nélküli (rádiós), — a jeladás időpontja szerint: szakaszosan automatikus és meghívható, — a vevő (jelfogó) készülék szerint: jelző, rajzoló, számkinyomtató (és ehhez hasonlóan magnetofonra vagy lyukszalagra író, illetve számítógéphez közvetlenül csatlakozó). A hidrosztatikus távjelzés (vagy másként hidrosztatikus szintezés) a közlekedő edények törvényén alapul. A mérési helyen kialakuló vízállást csővezetéken maga a víz továbbítja az észlelési helyre, ahol az piezométe- ren leolvasható, vagy rajzoló vízmércékkel feljegyezhető. A pneumatikus távjelzésnél a vízállás víznyomás formájában hat egy állandó belső nyomáson tartott rugalmas fenekű légtartályra. A nyomást manométer méri vagy rajzolja fel. Üjabban a buborékos vízmércék terjednek, ahol a vízbe merült légtartály helyett egy csövön buborékok jutnak a vízbe. A buborékos rendszer előnye, hogy nem érzékeny a rugalmas membrán rugalmassági tulajdonságainak változására és a hőmérséklete nem befolyásolja a nyomásmérést. Hasonló műszert gyárt a Neyrpic francia és a Rittmeyer svájci cég. Elvi vázlatként a Neyrpic készülék működését a III—1.28. ábrán mutatjuk be. A Neyrpic-féle műszer 0—3 és 0—18 m méréstartományok közötti: 5 típusban 1 : 10—1 : 60 méréstartományban 300 mm széles lefutószalaggal, kézi felhúzóval 2,5, 5 vagy 10, illetve elemes működtetésnél 5, 10 vagy 20 315
