Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 5. Mérés jelzőanyaggal
különleges nagy nyomású és állandó vízszállítású adagoló berendezéseket alkalmazni. A mérés ebben az esetben teljesen megfelel a nyíltfelszínű méréseknek, mivel mind az adagolás, mind a mintavétel nyíltfelszínű szakaszban történik. A turbinák egymagukban nem jelentenek kellő keverést, ezért az adagolásnál a jelzőoldatot gondosan el kell osztani és a mintavételnél hasonló elosztásban kell venni a mintákat. A szelvények szűkítésére ebben az esetben általában nincs lehetőség. A mérés pontossága csak közepes az egyenlőtlen keveredés miatt. A jelzőanyag-hullámmal való mérést kétféle módon végezhetjük. Az egyik teljesen megfelel a nyíltfelszínű mérésnek. Ezt ugyancsak rövid csőszakaszok mérésére alkalmazhatjuk. A másik eljárásnál a jelzőanyaghullám haladási sebességét határozzuk meg, és a szelvényterület ismeretében számítjuk a vízhozamot. Ez az eljárás azonos az Allen és Taylor által kezdeményezett eljárással. Főképp nagynyomású vezetékeknél használható kedvezően ez a mérési mód. Az adagolás ebben az esetben ugyanis lökésszerűen történik, tehát nem kell gondoskodni az egyenletes adagolásról. A méréshez nem szükséges mintavevő helyeket sem beépíteni, mivel mindössze könnyen beszerelhető és állandóan bentmaradó két elektródpárt kell elhelyezni. Mérésnél az első elektródpár előtt sóoldatot nyomunk a csőbe, majd mérjük az elektromos ellenállás változását mindkét elektródpárnál, melyek adott távolságra vannak egymástól. Az elektródokhoz kapcsolt ampermérők maximális kitérése közt eltelt idő az átfolyási idő. Az elektródok távolsága és az átfolyási idő hányadosa adja a csőben mozgó víz középsebességét. Ezt a mérési módot főleg nagy sebességek mérésénél lehet alkalmazni kellő pontossággal. Izotópos nyomjelzőket is alkalmaznak ilyen célra és rendszeres ismétléssel folyamatos mérésre is használják. Ugyanezt a mérési módot jó közelítésként szivornyák hitelesítésénél is lehet használni, ha sem a felvíznél, sem az alvíznél más mérési eljárásra nincs mód, a szelvényterület elhatárolásának hiánya miatt. Ilyenkor a két elektródpárt a szivornya felvízi, illetve alvízi végére helyezzük el egyszerű rúdkészlet segítségével, az adagolást pedig vödörből való öntéssel végezhetjük el. A sebességeloszlás bizonytalansága miatt a mérést célszerű ismételni. Ismétlésnél az elektródokat a befolyási, illetve kifolyási szelvénynek más-más pontján helyezzük el, és a végén átlagot számolunk az így meghatározott sebességekből. 270
