Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
2. A hitelesítések végrehajtása A műtárgyak hitelesítése a tervek főbb méreteinek helyszíni ellenőrzésével kezdődik. A főbb méretek magukba foglalják a műtárgy átfolyási szelvényének szélességét, magasságát, pontos alakját legalább közvetlenül a műtárgy elején, a legszűkebb szelvényben, és a műtárgy végénél és a műtárgy hosszát. Ezeket a méreteket ki kell egészíteni a mozgatható részek szélső helyzeteinek adataival és a vízállások relatív helyzetével, vagyis a műtárgyhoz rögzített vízszinthossz-szelvényekkel. Néhány jellemző pontját a vízszinthossz-szelvénynek minden mérésnél meg kell határozni, és azokat a jegyzőkönyvön fel kell tüntetni. Pl. táblás zsilipeknél a vízszintet le kell mérni közvetlenül a tábla kétoldalán is, hogy a táblára ható tényleges nyomómagasság meghatározható legyen és a halrács, vagy a kiágazás és a kontrakció vesztesége elkülöníthető legyen a távolabb elhelyezett mércék adataitól. A mércéket és a műtárgy főbb magassági pontjait össze kell szintezni. A méretek meghatározásánál legfeljebb 2%-os hibát követhetünk el, mivel a méretek megállapításában elkövetett hiba állandó jellegű, tehát a további mérések ismétlése nem csökkenti, nem hívja rá fel a figyelmet, és csak a felvétel megismétlése alapján mutatható ki, csak azután javítható. A műtárgy méreteinek meghatározása után a vízhozammérések elvégzése következik. A mérésekkel kapcsolatos teendőket az előzőekben tárgyaltuk. Általánosságban hangsúlyozni kell az állandósított mérőszelvény fontosságát, az azonos mérési körülményeket, minden változó gondos észlelését és feljegyzését, a mérési idő megtartását. Külön gondot kell fordítani a vízállásváltozások jegyzésére, a vízhozamváltozás és a mérés kezdete közt eltelt idő megválasztására, és a mérés közbeni helyzet állandósítására. Az üzemi körülményeket méréseinknél mindenképpen figyelembe kell venni az ideális hitelesítési körülmények mellett. Általános körülmények közt a műtárgyakkal gyakran változtatják a vízhozamot, vagy a vízállásokat, ami azonban a műtárgy elméleti vízhozamtényezőjének a pontos megállapítását lehetetlenné teszi, bár a műtárgy elbírálásánál, ellenőrzésénél mindenképpen szükség van rá. A gyakori változások magát a mérést is nagymértékben zavarják, és pontatlanná teszik amellett, hogy akadályozzák a permanens vízmozgás kialakulását, ami elengedhetetlen feltétele az elméleti vízhozamtényező meghatározásának. Emiatt a hitelesítő mérések egy részét a vízállásváltozások megszűnte után, a műtárgy utolsó változtatása után 2—4 órával lehet megkezdeni. Számolni kell azonban avval is, hogy nagyobb, lassú vízfolyások esetén még így sem biztosítható a permanens állapot. Méréseink szerint a Keleti Főcsatornán pl. a teljes beálláshoz 2—3 nap szükséges, és még jóval kisebb szelvényekben is 10—12 óra szükséges ahhoz, hogy 3%-nál nagyobb változás már ne legyen a vízhozamban. Az üzemi körülményeknek megfelelő érték meghatározásához viszont szükséges a változások hatásának a megmérése is. Ennek érdekében olyan időben is kell méréséket végezni, amikor a vízállásváltozás annyira lecsökken, hogy a mérés alatt már nem haladja meg a 4—5 cm-t. Kisebb vízfo255
