Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
Az átfolyás típusa határozza meg a vízhozamtényező számításánál használandó alapösszefüggést. Nyomás alatti átfolyásról beszélünk abban az esetben, ha az átfolyási szelvény teljes egészében az alvíz, illetve a felvíz színe alatt van. Ebben az esetben a számítási formula Q = A Vh, ahol a h a felvíz és az alvíz különbsége, az A pedig tartalmazza a sebesség és kontrakciós tényezőt, az átfolyási szelvényterületet és a Y 2g értéket. A gyakorlatban a sebességi és kontrakciós tényezőt együttesen mint vízhozamtényezőt határozzuk meg. Ezt az összefüggést alkalmazzuk táblás zsilipeknél, csőzsilipeknél, til- tóknál, dudáknál, csőátereszeknél, búj tatóknál, szivornyáknál, ha az alvíz fedi az átfolyási nyílást. Változtatható átfolyási szelvényterület esetén a három változónak megfelelően az A tényezőt felbontjuk, pl. derékszögű négyszög-szelvény esetén: Q = ju ab Y2g Yh, ahol ju a vízhozamtényező, a a nyílás változtatható mérete, b a nyílás állandó szélessége. Derékszögű négyszögtől eltérő alakú szelvények esetén a zsilipnyitás és az átfolyási szelvény területe közt általában nem lineáris a kapcsolat, tehát a zsilipnyitás és a szelvényterület közt kisegítő függvénykapcsolatot kell megállapítani, esetleg a zsilipnyitás tengelyosztását kell a lineáristól eltérőre választani. Csőzsilipnél az eddigi mérések alapján, ha a csőhossz nem haladja meg a csőátmérő 40—50-szeresét, a zsilipekre érvényes vízhozamtényezőkre számíthatunk. Ugyanezen képlet alapján számolhatunk egyes összetett vagy különleges műtárgyak esetében is. Ilyen műtárgyak a redőnyös zsilipek, pillangós tiltok, billenőtáblás zsilipek stb. Az átfolyás másik típusa az átbukás. Átbukásról beszélünk abban az esetben, ha a nyílt felszínnel folyó vízben helyi vízszintesés lép fel az átfolyási szelvényben. Számítási formula ebben az esetben: Q = Bhíh, ahol h\ különböző módon értelmezett átbukási magasság, B pedig tartalmazza a vízhozamtényezőt, a szelvényszélességet és a V2g értékét. Ezt az összefüggést alkalmazzuk éles szélű bukók, széles koronájú bukók, betétgerendás bukók, fenékküszöbök, Venturi-csatornák, meder- szűkületek esetében. Ilyen esetben a vízhozamot egy vízállás függvényében ábrázolhatjuk. Ennek ellenére figyelembe kell venni az alsó vízállást is, annak eldöntésére, hogy kell-e számolni az alvíz visszaható hatásával vagy az elhanyagolható. Alulról befolyásolt átbukásnál — vagyis, ha az alvíz magasabban van a bukókoronánál, illetve az alvíz áramló vízmozgással csatlakozik a felvízhez — javító tényezőket kell figyelembe venni. Ilyen esetben a hitelesítő mérések számát célszerű nagymértékben növelni, es a mérési tartományt minél szélesebbre választani. 249
