Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
gonddal kell meghatározni a vízfolyás szelvény alatti és feletti helyzetét. Kisebb vízfolyásoknál 1—2 km-es távolságban, nagyobb folyóknál, illetve folyamoknál 10—20 km-es távolságban kell megállapítani a jég helyzetét. A fenti távolságokon belül meg kell határozni a jég torlódásának, megszakadásának helyét és nagyságát. Ezeket az értékeket a jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A szelvény kitűzése. Jeges méréseknél a szelvény kitűzésére általánosságban az eddigiek az irányadók, de igen nagy mértékben megnő a biztonsági rendszabályok megtartásának szükségessége. A mérést általában csak a megszilárdult jégről végezhetjük, mivel a zajló jégtáblák a csónakról való mérést igen veszélyessé teszik, áthidalásról való mérésénél pedig a mérési felszerelést igen könnyen tönkre teszik. Zajlásnál tehát csak igen fontos esetben, a zajlás kezdetén, ritka és még vékony jégtáblák közt kísérelhetjük meg áthidalásról, kis vízfolyások esetén a mérést a rendelkezésre álló legerősebb felszereléssel. Álló jégről a mérést akkor kezdhetjük meg, ha az összefüggő jég legvékonyabb helyén meghaladja a 10 cm-t a jégvastagság. A méréshez, mind a mérés, mind a biztonság szempontjából az egyenletes vastagságú, sima, lehetőleg átlátszó jég a legmegfelelőbb. A jégremenésnél minden esetben a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. A mérőszelvényt minden esetben létra vagy megfelelő teherbírású deszka elhelyezésével kell biztosítani a beszakadástól. Sok esetben célszerű a mérőket megfelelő szilárd helyhez kötéllel is biztosítani. A mérés szempontjából a legkevésbé torlódott, legsimább szakaszt választjuk. A víz áramlásának az iránya a jégen keresztül csak a legritkább esetben határozható meg, ezért a szelvényt a partokra merőlegesen tűzzük ki, ha nem mérhetünk az előzőleg kitűzött mérési szelvényben. Különös gondot kell fordítani arra, hogy jégdugók vagy nagy kiterjedésű kása- jég ne ossza meg a vízfolyást a szelvény közelében. A szelvényfelvétel. A mérést nagyjából úgy végezzük el, mint áthidalásról való mérés esetén. A szelvényt vagy magán a jégen jelöljük meg karcolással, vagy szelvénykötelet feszítünk ki és amellett végezzük a mérést. A mélységmérési pontokat általában az előírtnál ritkábban vehetjük, mivel a jég sűrű meglékelése igen sok időt venne igénybe és esetleg a jég megcsúszását okozhatja. Éppen ezért általában nem ajánlható az sem, hogy a teljes szelvényben kiemeljük a jeget. Amennyiben mégis szükség lenne a teljes szelvényben a jég kiemelésére, akkor bizonyos távolságokban támasztópillérként jégsávokat kell hagyni és a kivágott jeget a szelvény alatti szilárd jégre ki kell emelni, nehogy a jég alá kerülve torlódást okozhasson. A mélységméréshez egyébként csak a rúd tárcsájának vagy az ólomsúlynak megfelelő nagyságú lékeket váguhk. Jeges méréseknél a mélységen kívül pontosan meg kell határozni a jég vastagságát és a vízszín és a jég kölcsönös helyzetét is. A mérésnél összehasonlító alapul minden esetben a víz színét választjuk. Ennék megfelelően először megmérjük a megszokott módon a teljes mélységet a vízfelszíntől számítva, majd a jég alsó és felső síkjának a vízszínhez való távolságát mindenkor megjelölve, hogy azok a víz felett vagy alatt helyezkednek-e el. Általában a vízszín alatt elhelyezkedő részeket pozitívnak, a víz felszíne fölötti részeket negatívnak 16 Vízhozammérés 241
