Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
1. a vízfolyás és a mérőeszköz kölcsönös egymásrahatása, 2. az egész szelvényre kiterjedő viszonylag nagy pulzáció, 3. a viszonylag nagy tagoltság, 4. a gyors változások. A kisvízfolyásoknál a gyakorlatban használt legkisebb műszerek is viszonylag nagyok a vízfolyáshoz képest. Ennek következtében a mérésnél minden esetben számítani kell arra, hogy a mérés megváltoztatja a mérendő vízfolyást. Ez a változás abban nyilvánul meg, hogy a vízfolyás kismértékben megduzzad, a sebességeloszlás a műszer helyétől függően módosul és a vízfolyás pulzációját növeli a műszer által keltett örvénylés. A duzzasztó hatás általában elhanyagolható, ha 4—6 cm átmérőjű műszert és 1—2 cm átmérőjű rúdat használunk. Lényeges hibát okoz azonban a műszer helyi ellenállásának következtében beálló sebességeltolódás. A sebességeltolódás hatása csökkenthető kis műszerek alkalmazásával és a sebességeloszlás egyenletessé tételével, illetve egyenletes sebességeloszlású szelvény választásával. A pulzáció növelése csökkenthető a műszerek méreteinek csökkentésével és áramvonalas kiképzésével. A vízfolyás viszonylag nagy pulzációjának hatását általában a mérési pontok számának növelésével, vagy az egyes pontok mérési idejének növelésével lehet csökkenteni. Egészen kis vízfolyások mérésénél azonban a pontszám nem növelhető, mivel a pontszám növelésével elkerülhetetlenül bekövetkezik az átfedéssel való mérés, ami számítási hibát okoz. Ezért a pontok számát csak addig célszerű növelni, amíg az egymás mellett, illetve alatt elhelyezett vitorlák össze nem érnek. Ilyen sűrű pontelhelyezés után a pulzáció hatása már csak az egyes pontok mérési idejének növelésével csökkenthető. Általános esetben az összes pont mérési idejét 40—50 percre célszerű választani. A szelvény és a sebességeloszlás tagoltsága minden esetben nagymértékben csökkenti a mérés pontosságát. Ezért a szelvény kiválasztásakor erre a szempontra nagy figyelmet kell fordítani. Amennyiben a mérés adott helyhez kötött, akkor a szelvényt a lehető legteljesebb mértékben el kell egyengetni és a sebességeloszlást úgy kell módosítani a szelvény fölött elhelyezett kisebb-nagyobb kövekkel, hogy az a lehető legjobban megközelítse az egyenletes eloszlást az egész szelvényben. Ha kellő idő áll rendelkezésünkre, akkor ne csak szemre, hanem a felszínen végzett próbamérések alapján is végezzük el a sebességeloszlás egyenletessé tételét. A kisvízfolyások gyors változásai sok esetben lehetetlenné teszik a forgóműves sebeségmérővel való mérést, és helyette olyan módszert kell választani, amelyik lényegesen rövidebb idő alatt elvégezhető, vagy pedig amelyikkel folyamatosan lehet mérni. Forgóműves sebességmérővel végzett méréseknél a gyors változások hatásának csökkentésére 15—20 percre rövidíthetjük a mérési időt, a vízállásváltozást gyakran észleljük és mm-es pontossággal határozzuk meg, periodikus változás esetén többször ismételjük a mérést és a szelvényváltozásokat pedig burkolással, illetve megfelelő szelvény választásával kerüljük el. Az egészen kis vízfolyások forgóműves sebeségmérővel való mérése 235
