Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
nek önbeálló műszereknél a szerepe az volt, hogy a műszert a sebeség irányába állítsa. Az újabb műszereknél a timony a műszer kiegyensúlyozását biztosítja a felfüggesztési pont körül és bizonyos mértékig csökkenti a műszer után keletkező örvénylést azáltal, hogy rendezi az áramlást. Kisebb műszereknél és nagy ferde rááramlási szögek esetén teljesen elhagyják, mert nagy helyet foglal el, és a műszer helyes irányba való tartását nehezíti. A műszerek tengelyét rozsdamentes anyagból készítik és vagy együtt forog a vitorlával (tűcsapágyas műszerek, Dumas—Neyrpic műszer), vagy a vitorla az álló tengely körül forog (Ott V., Zsesztovszkij, M—1 stb.). A mozgó tengelyt általában a fordulatjelzésre is felhasználják, az álló tengelyekbe pedig beépítik a fordulatjelzőket. Az álló tengelyek előnye az, hogy a forgó részek súlypontjában helyezhető el az egyik golyós csapágy, és így a forgás biztonságossá válik, a mozgó tengelyeknél viszont a csapágytávolság lehet nagyobb, ami biztosabb megtámasztást ad, de a legkisebb kiegyensúlyozatlanság esetén könnyen okoz befeszülést. Ezért az állótengelyű műszerek megbízhatóbbnak tekinthetők. A csapágyazás a használatos műszereknél jelenleg két csoportba sorolható. Az egyik fajta megoldásnál a tengely két végén achát vagy zafír kő van elhelyezve megfelelően kialakított bemélyedéssel, amikbe igen kicsi görbületi sugárral végződő acél csúcsok illeszkednek. Ezeknél az ún. tűcsapágyaknál igen nagy gondot kell fordítani a csúcsok kialakítására, a csúcsok távolságának a beállítására és a csúcsok, valamint a zafír vagy achát kövek beköszörülésének épségben tartására. Kisméretű műszereknél a nemeskő csapágyak a támasztó csavarokba vannak beépítve, és a tengelyek végződnek csúcsban. A tűcsapágyak jellemzője az igen kicsi csapágysúrlódás, a mechanikus behatásokkal szembeni érzékenység és a gyors kopás, főleg hordalékos víz esetében. Ennek megfelelően a csúcsokat gyakran kell az előírásos alakra köszörülni és a nemeskő csapágyakat cserélni. Repedt vagy kagylósán kitört csapágyakat, ami a befeszülés, vagy az erősebb rázkódás hatására könnyen bekövetkezik, azonnal cserélni kell, mert a hitelesítési egyenlet megváltozását okozzák és az indulási sebességet megnövelik. A másik fajta csapágyazás a golyóscsapágyak alkalmazása. A golyóscsapágyakat a normál (10—20 cm-es vitorlaátmérő) és közepes (3—10 cm-es vitorlaátmérő) méretű műszereknél alkalmazzák, zárt, olajjal feltöltött térben. A csapágyak általában az E5 jelzésű vállcsapágyak, melyek könnyen szétszedhetők és a befeszülésre kevésbé hajlamosak, mint az egyéb csapágyak. Anyaguk rozsdamentes acél és a golyókosárban a golyók lazán vannak elhelyezve, hogy a súrlódást minimálisra csökkentsék. A könnyű forgást a csapágyak külső és belső gyűrűjének gondosan beszabályozott megtámasztásával érhetjük el (II—4.53. ábra 4. és 5. jelzésű részei). A csapágyak méretei nem teljesen azonosak, emiatt a csapágytámasztó hengereket minden egyes esetben egyedileg kell méretre köszörülni és beszabályozni, hogy a csapágyak ne szoruljanak, vagy ne legyenek túl lazán elhelyezve. A túl szabatos illesztés az indulási sebességet jelentősen megnöveli és a csapágyazás nagyon érzékennyé válik a szennyező143
