Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
désre, ami hordalékos vízben való mérésnél hosszabb-rövidebb idő után a legtökéletesebb műszereknél is bekövetkezik. A csapágyak eltérései miatt a csapágyak egymásközt nem cserélhetők fel és a külső és belső gyűrűk egymáshoz viszonyított helyzete nem változtatható meg. Tehát az első és a hátsó csapágy nem cserélhető fel és az egyes csapágyakon belül külső és belső gyűrű írásos feleinek is egy irányban kell maradniuk. Amennyiben nincs rajtuk jelölés, akkor az első csapágy külső és belső gyűrűjét egy-egy beköszörüléssel, a hátsó csapágyat két- két beköszörüléssel össze kell jelölni, hogy a felcserélés elkerülhető legyen. Ugyanakkor a csapágyak behelyezésénél vigyázni kell arra is, hogy a külső gyűrűk válla minden esetben a csapágytámasztó hengerek felé nézzen, mert különben a csapágyazás szétesik. A csapágyaknak kis viszkozitású, savmentes, víztaszító (szilikon olaj), a hőmérsékletre viszkozitását nem változtató, a hitelesítésnél használttal azonos olajban kell forogniuk. Újabban különleges, szilikon olajokat használnak erre a célra, de jól megfelelnek a híg gépolajok, a kerékpár, illetve varrógépolaj is, mely egyenletes minőségben könnyen beszerezhető. A legkisebb fékezést a gázolaj biztosítja. Hibája, hogy alacsony hőmérsékleten sűrűsödik és savas. Használata megengedett, ha a hitelesítésnél is azt alkalmazták, a víz hőmérséklete 5 C°-nál magasabb, a csapágyakat naponta igen gondosan tisztítják, rendszeres mérés esetén és használaton kívül igen gondosan mentesítik a gázolaj maradványaitól. A gázolaj használatának előnye az, hogy a műszer forgása közben elkerülhetetlenül bejutó vízcseppek oldott anyag tartalmának a kiválását megakadályozza és ezzel biztosítja, hogy a csapágy felülete ne váljon érdessé használat közben. Álló állapotban azonban megtámadja a csapágyak anyagát és a tisztítás elhagyása esetén a csapágyakra nehezen, vagy egyáltalán el nem távolítható oxidréteg rakódik. A csapágyak a használat során kopnak és mintegy 2 millió fordulat megtétele után annyira lazák lesznek, hogy a forgórészek az álló részekhez súrlódhatnak. A csapágyak belső súrlódása a használat elején az ún. bejárás következtében csökken (10—20 ezer fordulatig), majd lassan növekedni kezd az egyenetlen kopás miatt. Végül a csúszó súrlódások miatt rohamosan nő a műszer belső súrlódása. Ennek elkerülésére a csapágyak időnként cserélendők. Csere esetén vagy gondosan, igen nagyszámú készletből kiválasztott csapágyakat teszünk a kopottak helyére, vagy pedig az új csapágyakhoz igazítjuk a csapágytámasztó hengereket. A csapágyak állapotának a gyors ellenőrzésére az ún. szabadkifutási idő meghatározása alkalmas. Erre a célra a sebességmérő műszert állandó fordulatszámú motorral megforgatjuk, majd mérjük a vitorla megállásáig eltelt időt a meghajtó szerkezet eltávolításától kezdődően. Amennyiben gondosan tisztított műszer esetében az így meghatározott idő 20%-kal kevesebb, mint az új, bejáratott állapotban meghatározott érték, akkor a csapágyak cserélendők, vagy esetleg a csapágyak elhelyezése nem volt megfelelő, vagy a jeladó szerkezet hibásodott meg. Az ilyen vizsgálatokat minden esetben gondosan megtisztított műszerrel végezzük és olajjal ne töltsük fel a műszert, mivel az olaj viszkozitásának eltérései is jól kimutathatók ezzel a méréssel. Ezzel a méréssel megállapítható a karbantartás 144
