Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

Az ún. rögzített úszóval való mérés a sebességmérés egy különleges fajtája, melyet gyakorlatilag csak üvegcsatornában, átlátszó víz eseté­ben lehet használni. A műszer a víznél valamivel kisebb, vagy nagyobb térfogatsúlyú, vékony zsinórral felfüggesztett gömbből, tartószerkezetből és sebességre hitelesített, íves skálából áll. Álló víz esetén a gömb a fel­függesztő zsinórt felfelé, vagy lefelé függőlegesen kifeszíti. Mozgó víz ese­tén a sebességgel arányos nyomásnak megfelelően a gömb a felfüggesztő zsinórt ferdén tartja és az elferdülés szöge arányos a sebességgel, ami az íves skáláról leolvasható. Ez a műszer a viszonylag gyors sebességváltozá­sokat is tudja követni és így a zsinór helyzetének lefilmezésével a pulzáció meghatározására is alkalmas. A műszer másik változatánál több, azonos méretű és súlyú gömb van egymáshoz erősítve vékony zsinórral és az egész vagy a fenékhez, vagy a felszínen egy mozdulatlan ponthoz van rögzítve. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy egyidejűleg a függély több pontjában határozzuk meg a sebesség gyors változásait. A sebességek szá­mítása azonban hosszadalmas és így csak kutatási feladatok megoldásánál kerülnek alkalmazásra. Az úszókkal való mérés különleges fajtája a jelzőanyagok úsztatása is. A jelzőanyag lehet festék, elektrolit, vízzel nem keveredő folyadék, vagy levegő is. Festékoldatot viszonylag átlátszó vízben lehet használni rövid csővezetékben való átfolyási idő meghatározására, vagy termé­szetes vízfolyások sebességelosz­lásának a rögzítésére. Elektro­mos vezetőképesség méréssel mutathatók ki az elektrolitikus jelzőanyagok át nem látszó víz esetében is. Egészen kis sebessé­gek esetén a vízzel teljesen azo­nos fajsúlyú, de a vízzel nem keveredő folyadékelegyekből (pl. széntetraklorid és benzol) lehet jól megfigyelhető és saját mozgást nem végző úszókat elő­állítani. Ezek alkalmazására azonban csak laboratóriumi kö­rülmények közt kerülhet sor. A levegő alkalmazására az ún. buborékoltatásos sebesség- mérésnél kerül sor. Ennél az el­járásnál egyenletes és meghatá­rozott nagyságú levegőbuboré­kokat engedünk a mederfenék­ről felszállni a felszínre, ahol a megjelenési helyüket rögzítjük. A buborékok felszállási sebes­sége kísérleti adatokból ismert acetilén égő / íw ^%rnaaassac]S2abalij7o cső mélység szabályzó tánc mélységi úszó II—4.49. ábra. Merülő úszó világító jelzővel 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom