Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
Nagyobb vízmélységek esetében alkalmazzák a botúszókat, melyeknek az a feladata, hogy lehetőséghez képest a teljes függélyközépsebességet mérjék meg. Ezt azzal érik el, hogy a botúszók a felszíntől csaknem a feli—4.47. ábra. Tarnóczky-féle botúszó készlet úszó bója —f viz mélység szerint 1 változó hossz nékig érnek. Ebből következik, hogy használatukra csak ott kerülhet sor, ahol az úsztatási távolságon belül a mélység egyenletes, és növényzet vagy egyéb akadály nincs a mederben. Anyaga szerint lehet a mélységnek megfelelő hosszúságú farúd, ami az alján le van terhelve, hogy megközelítőleg függőlegesen álljon és a vízből csak kis része álljon ki. Készülhet vízmentesen elzárt fémcsövekből is ugyancsak megfelelő súllyal az alján. A különböző mélységekhez való alkalmazkodás érdekében a botúszót össze lehet állítani egy vízzáró, úszó tagból és a mélységnek megfelelő hosszúságú, könnyű csőtagokból, melyek teleszkópszerűen egymásba tolhatok (II—4.47. ábra). Nagyobb mélységek esetében, a függély maximális sebességének a meghatározására és esetleg az áramvonalak követésére alkalmazzák az ún. merülő úszókat. Ezek lényege a kívánt mélységben elhelyezett, nagyméretű test, mely átveszi a sebességet és a felszíni, kisméretű úszó, ami csak jelzi a mélységi úszó helyét (II—4.48. ábra). Éjszakai méréseknél és az áramvonalak fényképezésénél világító szerkezettel látják el a felszíni úszót (II—4.49. ábra). 131