Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
Csónakról való mérésnél a hosszmérés hibája is jelentőssé válhat, különösen akkor, ha a csónak a szelvénykötélre van függesztve. Ezért pontos mérésnél külön mérő- és külön tartókötelet kell feszíteni (II—4.15. és 16. ábra). Rúddal való mérésnél, tehát 5 m-nél kisebb mélységek esetében, egyébként kedvező körülmények közt az elérhető legkisebb hiba 2—3% között van. Csőrlővel és ingával való mélységmérés esetében, a függőlegestől való eltérés mérése alapján való javítás figyelembevételével a legkisebb hiba 3—4% közt marad. Különleges esetekben, pl. a szelvényszélesség geodéziai úton, vagy jégen való megmérésével, igen egyenletes, kemény meder esetében, szabatos mérőeszközöket és módszert alkalmazva a hiba 2—3%-ra csökkenthető. Ugyanakkor a mérések reprodukálhatóságának a hibája 1% körül van. A Tiszán elvégzett összehasonlító mérés- sorozatok eredményeinek szórása, véletlen jellegű ingadozása ezzel azonos értéket mutatott. A különböző mérési eljárásokkal (ultrahangos, szondás, ingás mérés) végzett összehasonlító mérések eltérése ugyanakkor 2% körül volt, ami a szabályos hiba nagyságára jellemző. Általános esetekben, szokásos eszközökkel és gondossággal végzett méréseknél azonban a hiba 4—12% között mozog, ami kedvezőtlen körülmények közt természetesen még nagyobb is lehet. Pl. több részletben átfe- szátett szelvénykötél esetében az anyaladik elcsúszása okozhat jelentős hibát. Ezért ilyen esetekben célszerű a víztükör szélességet jégen meghatározni és megfelelő szelvénykövekkel rögzíteni, vagy a távolságot geodéziai mérésekkel kell megmérni és azt rögzíteni. Amennyiben erre nincs mód, akkor az anyaladik elmozdulását kell megmérni előremetszéssel, vagy jól rögzített bójával, amitől mérhető az elcsúszás kellő pontossággal. 4.2 A SEBESSÉGMEGHATÁROZÁS ÚSZÓVAL 4.2.1 A sebességmérésre használt úszók A legegyszerűbb esetben felszíni úszónak bármely, kisméretű, víznél kisebb térfogatsúlyú, jól megfigyelhető anyag alkalmazható. Kismintavizsgálatoknál gyakran alkalmazzák a papírszeletkéket, melyek szélmentes időben a természetes vízfolyásokon végzett méréseknél is jól használhatók. A gyakorlatban a helyszínen található gallyakból faraghatunk helyszíni úszókat, vagy ping-pong labdát, előre elkészített és kellőképpen megterhelt fémúszótesteket alkalmazhatunk. De egyes esetekben festékport, illetve a víz felületére öntött olajat is alkalmazhatunk, mint felszíni úszót. Általánosságban a felszíni úszókkal szemben az a követelmény, hogy a vízből minél kevésbé álljanak ki, de jól megfigyelhetők legyenek, méreteik a szelvényhez képest minél kisebbek legyenek, a vízfolyásban a kívánt helyen könnyen elhelyezhetők legyenek, illetve, ha többszöri fel- használásra vannak szánva, akkor a mérés végén könnyen kiemelhetők legyenek. Kellő nagyságú és súlyú úszó esetén megvalósítható az, hogy az úszót a mérő személy megfelelő hosszúságú zsinórral követi az úsztatási távon és az usztatás végén a zsinór segítségével könnyen kiemelheti az úszót. 130
