Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
részét szállító sodorra merőlegesen tűzzük ki a szelvényt. Ez az irány általában nem merőleges a partokra. Különösen nagy vízfolyásokon a sodorvonal a vízállástól függően változtatja a helyét, ezért elvileg a mérési szelvény irányát is változtatni kellene különböző vízállásoknál. A mérések egységesítése, összehasonlítása és a gyakorlati szempontok azonban inkább az állandó szelvények kitűzését teszik célszerűbbé. Főleg a sodorvonal irányának pontos meghatározása nehéz és nincs lehetőség minden mérésnél a meghatározására, ezért az alapos körültekintéssel és szakértelemmel meghatározott szelvényt kell rögzíteni. A szelvénykötelet lehetőleg a bal parton rögzítsük vagy meglevő kellő erősségű tárgyhoz, vagy kellően megerősített általunk levert cölöphöz (II—4.3. ábra). A jobb parton a feszítő- csőrlőt, vagy a csigasort (II—4.4. ábra) helyezzük el, biztosítva az elcsúszástól és elfordulástól támasztó cövekkel és kihorgony- zással. A kötelet csak akkor szabad a csőrlővel megfeszíteni, ha meggyőződtünk mindkét parton a kellő kikötésről. Ha a víztükör szélessége nagyobb 100 m-nél, vagy a víztükör lényegesen alacsonyabban helyezkedik el, mint a kikötésre alkalmas partéi, akkor mederladikot is kell lehorgonyozni a szelvénykötél kellő magasságban való tartására. A szelvénykötélnek nem szabad a víz színéig lelógni, de nem lehet 1—-1,5 m-nél magasabban sem a víz színe felett. 300 m-nél nagyobb szélesség vagy sűrű hajóközlekedés esetén csak a szelvény felét kötjük át egyszerre és ebben az esetben a szelvénykötelet a meder közepén minden irányban kihorgonyzott, ún. anyaladikhoz erősítjük és az egyik parti cövekhez. Mederladikot ebben az esetben is szükség szerint alkalmaznunk kell. A szelvénykötél átfeszítése előtt mindkét partról jól látható helyen kitűzzük szelvénykarókkal a szelvényt. Amennyiben mederladikokra is szükség van, horgonyvonalat is ki kell tűzni a szelvény fölött, a vízmélység 6—10-szeresének megfelelő távolságban. A kitűzés után az anyaladikkal, illetve a mederladikkal beeveznek, vagy motorcsónakkal bevontatják azokat a parttól megfelelő távolságra és a horgonyvonal fölé. A mederladik kormányosa a vízfolyással ereszkedve a horgonyt akkor dobja ki, amikor a partról jelzik, hogy a horgonyvonalba érkezett, majd addig ereszkedik tovább, most már a saját horgony\tartóköíe/ 0~ Px 2n kg P~2ri te); n- mozgócsigák szárra eqy csiga hatásfoka 0,95 II—4A. ábra. Szelvénykötél kifeszítése csigasorral 100
