Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
kötelén, amíg a partról beállítják a mederladik 1—1,5 m magas kötéltartó villáját, illetve az anyaladik megfelelő jelét a szelvénybe. A ladik beállítása után a kormányosa kitűzi az előírásos jelzőzászlót. A kormányos csak vízijártassággal rendelkező egyén lehet. Árvíznél a kormányoson kívül még egy úszni és evezni jól tudó egyénnek kell tartózkodni minden egyes ladikban. A mederladikok és az anyaladik elhelyezése után a szelvénykötél átfeszítése következik. Először a lerögzített feszítőcsörlőről egy kézben tartható úgynevezett motollára átcsévéljük a meder szélességénél 1,5—2-szer hosszabb kötelet, vigyázva arra, hogy a kötél ne csavarodhasson. Ezután a csónakkal elindulva a túlsó part felé a kötelet egyenletesen a haladási sebességnek megfelelően a vízbe engedjük úgy, hogy az ne akadhasson meg a motorcsónak csigájában. A kötél megakadása a csónakot könnyen felboríthatja. Épp ezért a kötelet nem szabad erősen a csónakhoz rögzíteni és a parton, illetve az anyaladikban levő csörlő zárját ki kell oldani, hogy a kötél szabadon futhasson baj esetén. A mederladikokat a kötél átvitelénél a vízfolyás szerint felülről kell elkerülni. A mederladik kormányosa csáklyával emeli a csónakba a szelvénykötelet és a tartóvilla elé helyezi, amíg a kötelet át nem viszik a túlsó oldalra, és ott a cölöphöz nem erősítik. A kötél kifeszítése közben a kormányosok segítik a csörlő munkáját a kötél megfelelő irányú mozgatásával. A szelvénykötéllel való munka minden esetben csak tenyérvédővel történhet, mivel a drótkötél szálkái veszélyes sérüléseket okozhatnak. Végül a kifeszített kötelet beemelik a tartóvillába. Amennyiben a kötelet a fel- emelkedés ellen kell biztosítani, akkor a kötelet a megfeszítés előtt kell a tartóvillába behelyezni. Hajózható folyón való mérésnél gondoskodni kell arról, hogy a szelvénykötelet rövid idő alatt leengedhessük a fenékre a hajózó út biztosítására, ha a teljes szelvényt átkötöttük. Ezért a csörlőnél valakinek minden esetben készenlétben kell lenni a gyors leeresztéshez. Ha nincs kellő kilátás a folyón mindkét irányban, akkor megfigyelőket kell elhelyezni, hogy a hajó közeledéséről időben értesülhessünk. A kötelet úgy kell leereszteni, hogy az feltétlenül leüljön a fenékre. Ez nagyobb sebességű vízfolyásnál csak a kötélre akasztott súlyokkal érhető el. Természetesen a kötelet a mederladikokból is a vízbe kell engedni a csónak végén. A kötél visszaemelésének megkönnyítésére a mederladikból kellő hosszúságú kötéllel engedik le a szelvénykötelet. A szelvénykötélnek a várható terheléstől függően belógást kell hagyni, hogy túl nagy erő ne keletkezzen a szelvénykötélben. A szükséges f0 belógás méterben az S fesztáv és a P húzóerő függvényében a II—4.5. ábráról határozható meg. A csónak P vonóerejét a felszíni sebesség függvényében a következő táblázat szerint határozhatjuk meg: v (m/s) 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 P (kp) 25 40 60 95 140 101
