Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Erdőtípusai: (MAJER 1968) Urtica dioica Brachypodium silvaticum csalános erdei szálkaperjés kőris-éger láp erdő podagrafüves kőris-éger láperdő szederindás kőris-éger láperdő ritkás sásos kőris-éger láperdő nyúlánk sásos égeres Aegopodium podagraria Rubus caesius Carex remota Carex ongata Carex acutiformis-Dryoptesis Thelypteris posványos mocsári égeres, pajzsiA csalános erdei szálkaperjés-podagrafúves kőris-éger láperdő felszínre emelkedő talajvize kisebb mértékű, a tenyészidőszak közepétől a felszíne már száraz. A posványsásos-mocsári pajzsikás-zsombéksásos égeresek a legvizesebbek (az éger léggyökereken áll). Az égeres láperdőkben az erdőtípusok a vízellátástól függően nagyon mozaikosan helyezkednek el. Elterjedése: Kis elterjedésű növénytársulás. Az alföldi síkon az 1960-as felmérés szerint mindössze 1000 ha-on írták le, számottevő előfordulású a Szatmár-Beregi- síkság, a Nyírség és a Duna-Tisza közi homokhát erdőgazdasági tájakon. A vízrendezések hatására területe csökkent. Az égeres láperdők termőhelye: Az égeres láperdők az Alföld valamennyi klímájában megtalálhatók. Erdészeti klímakategóriája: gyertyános tölgyes klímától az erdős-sztyep klímáig. A láperdők a magas talajvizű medencékben, az egykori morotvákban tőzegen alakulnak ki. Legalább a tenyészidőszak elején felszínig emelkedik a talajvíz (tőzegképződés feltétele) és mindig van lassú vízmozgás, vízpangás nincs. Az időszakos talajvízszint ingadozásától függően szárazabb (kotusodás) és nedvesebb (tőzegképződés) periódusok is változatossá teszik a láperdők növénytársulásait. Erdészeti hidrológiai kategóriája: felszínig nedves és vízzel borított. Az égeres láperdők a következő talajokon találhatók:- lápos réti talaj közepes humuszos termőrétegén;- síkláp talaj közepes, sekély kotus tőzeg termőrétegén;- síkláp talaj sekély tőzeges termőrétegén. A lápos réti talajok nagyrészt a síkláptalajokból alakultak ki, a tőzegréteg teljesen humuszosodon. Rajtuk a felszínig nedves viszonyok között a kőris-égeres láperdők élnek. A kotus tőzegű síkláptalajok már vizesebbek, a magyar kőris már kisebb elegyű, uralkodik a mézgás éger. Mindkét termőhelyen gazdaságos erdőgazdálkodás folytatható. A vízzel borított tőzeges síkláptalajokon a magyar kőris hiányzik, már csak az égeres láperdő él meg, és nem gazdasági erdő. Valamennyi alföldi láperdő - már kis elterjedése miatt is - védelmet érdemel. Bokorfűz láperdő (Calamagrostio-Salicetum cinereae) SOÓ et ZÓLYOMÉ Az Alföld síklápterúletein kisebb-nagyobb foltokat alkot az alacsony ligetes megjelenésű bokorfúzes. A fő fafajai: a rekettyefüz (Salix cinerea L), a csigolyafűz Carex elata kás égeres zsombék sásos égeres 101
