Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Erdészeti hidrológiai kategóriája: felszínig nedves. A fehér füzes ligeterdő talaja összefügg a gyakori elöntések hordalékszállításával. Minden elöntés több-kevesebb homokot-iszapot rak le a mély ártérben, és genetikai talajkialakulásra nincs idő. A jellemző talajok:- nyers öntéstalaj sekély homokos, vályogos (iszapos) termőrétegén. A fehér füzes ligeterdők ma a hullámterekben a mély fekvésű területeken alkotnak pionír erdőt, amelyeknek zárt állományai már a fatermesztést szolgálják. Bokorfüzes (Salicion triandrae) MÜLLER et GÖRS Az árterek-hullámterek legmélyebb fekvésű folyó menti pionír növénytársulása, amelyben a gyakori tartós vízborítás miatt az erdő már nem él meg. Fő jellemzője, hogy a vízmentes időszakban természetesen újul, és a hordaléklerakódás növekedésével (mélyfekvésüvé vádik) átadja helyét a fehér füzes ligeterdőnek. Az uralkodó fás növények: a mandulalevelű fűz (Salix triandra L), a törékeny fűz (Salix fragilis L), a csigo- lyafüz (Salix purpurea L), a kosárkötő fűz (Salix viminalis L.) és a fehér fűz (Salix alba L). A füzek inkább ligetes cserjéseket alkotnak. Erdőtípusai: erdőtípusokat nem különítenek el, mert ezek az ún. csengő malát füzesek (TÓTH I. 1958) rövid életűek és nem gazdasági erdők. Elterjedése: A bokorfüzeseket a gyors átalakulásuk és rövid életük miatt az erdőtervezők nem mérik fel, így területüket nem ismerjük. A bokorfüzesek termőhelye: A Tisza és Duna hullámterében az erdős-sztyep klímában fordulnak elő számottevő területen. Erdészeti klímakategóriája: erdős-sztyep klíma. A bokorfüzesek kialakulását és rövid életét az elöntések nagy gyakorisága és tartamossága határozza meg. A fő vegetációs idő első felében 12-14 hetes a vízborítás ezen a nagyon mély fekvésű hullámtéri területen. Erdészeti hidrológiai kategóriája: vízzel borított. A bokorfüzesek a következő talajokon fordulnak elő:- nyers öntéstalaj igen sekély homokos, homokos vályog, vályog (iszapos) termőrétegén. A talajkialakulást az elöntések újabb és újabb hordaléka nem teszi lehetővé. Valójában váztalajok, de a hordalék tápanyagtartalma és a bő vízellátás szervesanyagtermelést tesz lehetővé, ami azonban nem tud humusszá alakulni. Egeres láperdő (Alnion glutinosae) MÜLLER et GÖRS A magyar kőrises égerláperdő (Fraxino pannonicae-Alnetum SOÓ et KOMLÓDI 1960) is ebben a társulásban szerepel, mert a két társulás nagyon hasonló termőhelyen él. Jellemző az időszakos felszínre emelkedő talajvíz, azonban ez nem lehet felmelegedő „pangó víz”. A különleges termőhelyi adottságokat jól hasznosító erdőtársulás, jelentős és értékes fahozammal. Gazdasági erdők, amelyekben sajátos erdőművelési eljárásokat alkalmaznak. Uralkodó fafajok: a mézgás éger (Alnus glutinosa GARTN.), a magyar kőris (Fraxinus angustifoli ssp. pannonica SOÓ et SIMON). Cserjeszintje gazdag, sokszor áthatolhatatlan, fajai: az uralkodó fafajok és a kutyabenge (Frangula alnus MILL.), a kányabangita (Viburnum Opulus L), a fekete bodza (Sambucus nigra L), a veresgyűrűsom (Cornus sanquinea L), a rekettyefűz (Salix cinerea L), a hamvas szeder (Rubus caesius L.) és gyakori a félfás nád (Phragmites communis TRIN). 100
