Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Erdészeti klímakategóriája: erdős-sztyep klíma. A hidrológiai viszonyok döntően meghatározzák a nyár ligeterdők termőhelyét. Az árterek-hullámterek középmély területein, ahol a fő vegetációs időszakban általában a 4-9 hetes vízelöntés nagyon kedvező vízellátást jelent a nyár ligeterdő számára (TOTH I. 1958). A feltöltéssel, vagy a ritkább elhordással együtt járó terepszint változás természetesen a hidrológiai viszonyok, ill. az erdőtársulás változását is okozza. Erdészeti hidrológiai kategóriája: állandó vízhatású. A nyár ligeterdők a következő talajokon találhatók:- nyers öntéstalaj középmély, sekély vályogos (iszapos), homokos-vályog termőrétegén;- nyers öntéstalaj középmély, sekély, durván homokos termőrétegén (Alopecurus pratensis, réti ecsetpázsitos korcs nyárfaliget). A nyers öntéstalajok víz- és tápanyagellátását az elöntések biztosítják. A durva homok öntések időszakos kiszáradását a nagyon kicsi természetes vízkapacitás okozza. pántlikafüves fehérfüzes ligeterdő posványsásos fehérfüzes ligeterdő nefelejcses fehérfüzes ligeterdő keserűfüves fehérfüzes ligeterdő Fehér füzes ligeterdő (Salicetum albae-fragilis hungaricum) SOÓ A mély árterek puhafás erdőtársulása, amelyben a törékeny fríz csak harmadrendű fa és korán kiszorul az állományból. A gyakori és tartós vízborítás miatt elegyet- len fehér füzes alakul ki. Nagy fahozamú puhafaerdő. Az uralkodó fafajta: a fehér fűz (Salix alba L). A fiatal állományokban: a törékeny fűz (Salix fragilis L.), a mandulalevelü fűz (Salix triandra L), a csigolyafüz (Salix purpurea L), a kosárkötő fűz (Salix viminalis L.). Cserjeszintje nagyon gyér, fiatal korban a felsorolt bokorfüzek, néhány hamvas szeder és gyakori a közönséges komló (Humulus Lupulus L). Erdőtípusai: (MAJER A. 1968) Baldingera arundinacea Carex acutiformis Myosotis palustris Polygonum hydropiper A nefelejcses-keserűfűves fehér füzes ligeterdő az árvízszállította hordalékmennyiségtől függően akár 2-3 év alatt a magasabb térszintet jelző pántlikafüves-pos- ványsásos erdőtípussá alakulhat. A nagy árvíz elmosó hatására a fordítottja is előfordul. Elterjedése: Az időbeli gyors változások miatt elterjedési területét csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. Az 1960-as évek felmérése szerint a puhafás hullámtéri ligeterdők (nyár és fehér füzes ligeterdők együtt; DANSZKY I. 1963) 4800 ha-t tettek ki, szinte kizárólag a Tisza, Bodrog, Maros hullámtér és a Közép- és Alsó-Duna ártér (hullámtér) erdőgazdasági tájakban. A fehér füzes ligeterdő termőhelye: A fehér füzes ligeterdő minden alföldi klímában előfordul, de jelentősebb területen csak az erdős-sztyep klímában található. Az elöntések többletvize a csapadékhiányt kiegyenlíti. Erdészeti klímakategóriája: erdős-sztyep klíma. A fehér füzes ligeterdő a gyakori tartós vízborítású termőhelyek jellemző erdőtársulása. A mély fekvésű területek vízelöntése a fő vegetációs időszakban átlagosan 9-12 hét (TÓTH I. 1958). 99
