Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

szetes vízkapacitását többször feltöltő változó vízellátás víztöbblete tudja csak biztosítani.

Erdészeti hidrológiai kategóriája: időszakos vízhatású, változó vízellátási!

Az Alföldön a kőris-szil-tölgy ligeterdők a következő talajokon találhatók:- humuszos öntés talaj középmély, mély vályogos (iszapos), vagy agyagos-vá- lyogos termőrétegén (rétegzett);- humuszos öntés talaj középmély, vagy mély durva homokos termőrétegén (keskenylevelü réti perjés kőris-szil-tölgy ligeterdő);- nyers öntés talaj kombináció (réti) középmély, mély vályogos, vagy agyagos vályog termőrétegén (rétegzett);- öntés erdőtalaj középmély vályogos, agyagos-vályogos, agyagos termőrétegén.

A kőris-szil-tölgy ligeterdők talajai, ha a többlet vízhatás megszűnik (ármentesítés), a zonális klímának megfelelő talajjá alakulnak, pl. öntés csernozjommá, és a ligeterdő létfeltételei is megszűnnek. Ez a nagy fatermőképességű elegyes erdő a felújítások során (túlzott vadállomány) gyakran alakul át fehémyár sarjassá. Termőhelyén a durva homokos öntéstalajok kivételével kiváló nemes nyárasok létesíthetők.

Fűz-nyár ligeterdő (puhafaliget) (Salicetum albae fragilis)

Az erdőtársulás két ökológiailag elkülönülő erdőtársulást kapcsol össze. TÓTH

I. már 1953-ban Salicetum albae (1-3 hónapos elöntés) és Populeto-Salicetum (4-6 hetes elöntés) társulást különített el, és az erdészeti gyakorlat e szerint gazdálkodik.

Nyár ligeterdő (Populetum albae-nigra)

A középmély ártér-hullámtér puhafaligeterdeje, amelyben legfeljebb szálanként található keményfa (mezei és vénicszil). A feltöltődés előtti időből a fehér fűz is elegyedik az állományban. A nyárak számára kiváló vízellátású termőhely. A legbiztosabb és legnagyobb hozamú nemesnyárak termőhelye. Uralkodó fafajok: a fehér nyár (Populus alba L), a szürke nyár (Populus canescens SMITH), a fekete nyár (Populus nigra L), a mezei szil (Ulmus minor MILL.), a vénicszil (Ulmus laevis PALL.) és a fehér fűz (Salix alba L). A cserje szintje zárt, amit majdnem kizárólag a hamvas szeder (Rubus caesius) alkot.

Erdőtípusai: (TÓTH I. in DANSZKY I. 1963)

Rubus caesius hamvas szeder nyár ligeterdő

Agrostis alba fehér tippanos nyár ligeterdő

Leucojum aestivum nyári tőzikés nyár ligeterdő

A nyár ligeterdő, az árhullámok elterített hordalékfeltöltése nyomán, viszonylag gyorsan a nyári tőzikés erdőtípusból hamvas szedressé alakul.

Elterjedése: Az alföldi folyók árterein-hullámterein a fehér fűzesekkel együtt mozaikosan fordul elő. Területét a folyamatos hordalékmozgás miatt (magassági fekvés változás) nehéz meghatározni.

A nyár ligeterdők termőhelye: Az alföldi nyár ligeterdők szinte kizárólag a folyók erdős-sztyep klímájú szakaszán találhatók. A klímajellemzők a kőris-szil-tölgy ligeterdőkével megegyezőek. Hangsúlyozni kell, hogy a bő többletvízhatás a csapadék- hiányt általában kiegyenlíti.

98