Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
(Corylus Avellana L), a veresgyűrűsom (Cornus sanquinea L), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna L), a csíkos kecskerágó (Euonymus europens L), a kányabangita (Vilburnum Opulus L), a kutyabenge (Frangula albus MILL), a vesszős fagyai (Ligustrum vulgare L.) és a hamvas szeder (Rubus caerius L). Erdőtípusai: (TÓTH I. 1958) Circea luteliana varázsfüves kőris—szil tölgyligeterdő Carex remota ritkás sásos kőris—szil tölgyligeterdő Brachypodium silvaticum erdei szálkaperjés kőris-szil-tölgyligeterdő Poa pratensis ssp. Angustifolia keskenylevelű réti perjés - kőris-szil-tölgy ligeterdő Az irodalomban (MAJER A. 1968) szereplő gyöngyvirágos és szagos mügés keményfás ártéri erdők a kőris-szil-gyertyános tölgyesekhez, vagy a gyertyános-kocsányos tölgyesekhez tartoznak. A származék kőris-szil-tölgy ligeterdők a helytelen emberi beavatkozás, de az ökológiai viszonyok változása miatt is hajlamosak az elnyárasodásra. A fehérnyár válik fő fafajjá, a cserjeszintben a veresgyűrűsom és a hamvas szeder alkot zárt állományt (Rubus caesius, szedres kőris-szil-tölgy ligeterdő). Elterjedése: Az alföldi folyók árterein, hullámterein a keményfás ligeterdők által elfoglalt terület az 1960-as években kb. 17 ezer ha volt a Szatmár-Beregi-sík, a Nyírség, a Körös-vidék, a Csanádi-hát, a Tisza-Bodrog-Maros hullámtér és a Közép- és Alsó-Duna ártér erdőgazdasági tájakon. Ez az Alföld faállománnyal borított erdőterületének mintegy 6%-át teszi ki (ERSZA-BABOS 1970). Természetesen ezek a kőris-szil- tölgy ligeterdők az ökológiai adottságoktól, koruktól függően rendkívül változó fafajelegyűek és növekedésűek. A kőris-szil-tölgy ligeterdők termőhelye: A kőris-szil-tölgy ligeterdők klímajellemzője a Szatmár-Beregi-síkon kis területen a gyertyán. A többi tájon az erdős- sztyep klímában élnek, amelynek szélsőségeit a kedvező hidrológiai viszonyok (nyílt vizek, elöntések) némileg mérséklik. Az évi átlaghőmérséklet 9-10 °C, sőt délen a 10 °C-t is meghaladja. Az évi átlagos csapadék 550-600 mm. A légnedvesség (július 14 órai) átlaga 50% alatti. A téli félév (XI-IV. hó) átlagos csapadéka 200-275 mm, többletvízhatás nélkül, a ligeterdő kialakulásához-fennmaradásához nem elegendő. Erdészeti klímakategóriája: erdőssztyep klíma, kis területen gyertyános tölgyes klíma. A hidrológiai viszonyok meghatározók a ligeterdő életében. Az árterek-hul- lámterek középmagas fekvésű területein alakulnak ki, ahol a fő vegetációs időszakban átlagosan 1-4 hetes a vízborítás (TÓTH I. 1958). A Duna hullámtérben a középmagas fekvés az átlagos középvízszint felett 2-3 m-en lévő területeket jelenti. Ha a hordalék magasabbra tölti a területet, akkor már nem, vagy nagyon ritkán kap elöntést; nincs, vagy jelentéktelen a víztöbblet, a területen nem alakul ki a kőris-szil-tölgy ligeterdő, ill. a meglévő folyamatosan kipusztul. Ugyanez történik, ha a természetes, vagy mesterséges mederváltozás miatt marad el az elöntés-többletvíz. A feltöltés, mederváltozás az ártereinkben viszonylag gyakori és gyorsan lejátszódó folyamat, ezért a ligeterdő is gyorsan átalakul, áthelyeződik. Ma a hullámtéren kívüli ligeterdők fennmaradását a talaj termé97
