Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
az eredménye. A mellette kialakult rossz lefolyású medencék részben elgátolás, részben azonban itt is holocén süllyedések eredményei. A felsorolt fiatal kori vízrajzi változásokról (31/b. ábra) már nem csupán a felszínalaktani—domborzati, ásványkőzettani-ősnövénytani és régészeti adatok tanúskodnak. Van annak már térképes vetülete is. PTOLEMAIOSZnak, a Kr. e. II. század híres római térképészének az atlaszából a területünkre eső lapokon ott találunk a mai vízrajzi állapottól eltérő bizonytalan vízrajzi területeket, ahol a jelenkori fiatal folyásirány-változások a más módszerekkel folytatott kutatások szerint is végbementek. 4. Az alföldi növénytársulások kialakulásának ökológiai tényezői és általános jellemzésük 4.1. Az alföldi növénytársulások és kialakulásuk Az alföldi síkságnak legjellemzőbb alkotója volt és ma is az a növényzet, amelyik mindenkor az ökológiai viszonyoknak hü képét mutatja. Ha az Alföld növényzetének a folyószabályozás előtti állapotát kívánjuk rekonstruálni, elengedhetetlen, hogy a mai növénytársulásokat az ökológiai kölcsönhatásaikban ismerjük meg. A mai állapotból csak akkor következtethetünk viszonylagos biztonsággal a múlt század végi alföldi növénytakaróra, ha a természetes és az emberi tevékenység okozta változások hatását is figyelembe vesszük. Az alföldi biocönózisok és biotópjaik kölcsönhatása és egysége térben és időben egy meghatározott ökoszisztémában valósul meg. A biocönózis legfontosabb szervesanyagtermelő szervezete a növénytársulás, amelyben a termőhely - biotóp - tényezőinek összhatása jelenik meg. A termőhely nyújtotta életfeltételek változásával, változtatásával a növénytársulások változása is együtt jár, mert a kölcsönhatások az ökoszisztémában, mint rendszerben játszódnak le. A Magyar-medence ökoszisztémái, növénytársulásai a természeti viszonyok, elsősorban a makroklíma változásainak hatására fejlődtek (szukcesszió), vagy leromlottak (degradáció). Ezen belül viszonylag rövid idő alatt az ember közvetlenül folyamatosan alakította (pl. szántóföldi művelésbe vonás), vagy közvetve a termőhelyi tényezők megváltoztatásával kisebb-nagyobb mértékben befolyásolta (pl. legeltetés, erdőgazdálkodás, vízszabályozás), ill. ma is befolyásolja az ökoszisztémák életfolyamatait, azaz a növénytársulásokat. Érintetlen, természetes ökoszisztémák, növénytársulások az Alföldön ma már nincsenek, de a folyószabályozások, vízrendezések előtt sem voltak. A múlt feltárásához a mai területhasznosítás ökológiai értelmezése nyújt kiindulási alapot. Az alapadatokat az Erdészeti Tudományos Intézet, az Erdőrendezési Szolgálat, a Magyar Állami Földtani Intézet, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet, az MTA Földrajztudományi 80
