Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Kutató Intézet, az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos Vízügyi Hivatal és a Vízgazdálkodási Tudományos Intézet adattárából és tematikus térképeiről vettük át. A magyarországi alföldi síkságok (51 600 km2) három földrajzilag elkülönülő részre bonthatók: Alföld, Mezőföld és Kisalföld. Az elhatárolás eltér a tájföldrajzi rendszertől, mert a Mezőföldet kiemeltük az Alföld nagytájból. A Kisalföld nagytájból elhagytuk a Fertő-Hanság-medence, Rábaköz kistájcsoportokat, valamint a Marcal- medence kistájcsoportot, mert ökológiailag nem tartoznak szorosan a Kisalföldhöz. Az alföldi síkságok közigazgatási területmegoszlása: Alföld 45 500 km2 Mezőföld 4 000 km2 Kisalföld________________2 100 km2 Alföldi síkságok együtt 51600 km2 A területhasznosítás értékelésénél a %-os megosztást alkalmaztuk, mert egyrészt a hektár adatok meghatározása bizonytalan, másrészt az összehasonlításuk nehézkes. A 4. táblázat általában az 1980. évi statisztikai adatokat tartalmazza. A rét-legelő hasznosítás szétbontása rétre és legelőre az FM Növénytermesztési Főosztály 1963. évi adatai alapján (VINCEFFY I. 1966) történt. Természetesen az 1980. évben lehet eltérés, de a tendenciák figyelembevételével ez a rétterület 2-3%-os csökkenését, ill. a legelőterület 2-3%-os növekedését jelentheti. A területhasznosítás kategóriái ökológiailag értelmezhetők, és a további ökoszisztéma-növénytársulás feldolgozás alapjául szolgálhatnak. 4. táblázat. Az alföldi síkságok művelésági megoszlása (%) (összeáll.: JARÓ Z.) Táj neve Erdő Rét Legelő Szántó Kert Szőlő Vízfelszín Ártér, elhagyott bányaterület Település, belterület Alföld 8,8 2.3 7,3 70,8 1.1 1.9 2,2 0,4 5,2 Mezőföld 5,0 1,2 3,2 79,6 0.9 1.8 2,2 0,6 5,5 Kisalföld 8,3 0,8 8,4 76.2 0.4 1,8 2.6 1,3 6,2 Alföldi síkságok egvütt 8.5 2.1 6.8 71.7 1.1 1.9 2,2 0.5 5,2 Az erdő az alföldi ökoszisztémák közül viszonylag a legkiegyensúlyozottabb, részben önszabályozó rendszer. A legnagyobb szerves anyag termelésű és a természeteshez közelálló tájalakító növénytársulás. A természetszerű és származék erdők (gyertyános tölgyesek, ligeterdők, száraztölgyesek, fehér-szürke nyárasok, füzesek) ma már az alföldi erdők legfeljebb 20-25%-át teszik ki. A 75-80%-ot kitevő akácosok, nemes nyárasok, fenyvesek és egyéb kemény-lágy lombos erdők a termőhely termőképességét hasznosító telepített erdők. A rét a nagyon bő vízellátású, de nem állandó vízborítású termőhelyek nagy önszabályozó képességű ökoszisztémája. Általában a természeteshez közelálló, de tér81