Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
feltöltődő síkságba. Ezt a szerkezeti határt az Alföld - különösen a folyók kapuiban - alaktanilag keskenyebb-szélesebb sávval átlépi. így pl. a Zagyva mentén Jobbágyi és Apc között tűnnek el a teraszok a süllyedékben. További útvonala Hatvantól K-re Jászfelsőszentgyörgyön át Farmos-Abony-Szolnok érintésével vezetett a K-alföldi süllyedékbe. Vele együtt érkezett oda a Galga is, amely Aszód-Tura között érte el az Alföld peremét és Jászfelsőszentgyörgy alatt a Zagyvát. Még D-ebbre a Tápió valamikor hosszabb vízfolyás volt, mint ma, mivel a Gödöllő-Isaszeg közötti felső szakaszát a közelebbi Duna-völgy felől az Alsó-Rákos lefejezte, és maga felé fordította. A Mátra-Bükk aljából és közéből érkező vízfolyásokra az volt jellemző, hogy mai útvonaluktól eltérően egy nagy közös hordalékkúp-legyezőn tartottak a közös erózióbázis, a Körösök süllyedéke felé. A Tisza mai Tokaj-Szolnok közötti szakaszától levágott korábbi alsó szakaszukat mélyen a felszín alá süllyesztve mutatják ki a fúrások rétegsorai. Csak Tiszarofftól K-re, Tiszafüred-Kunmadaras vonaláig vannak a felszínen is olyan homokos-buckás üledékek, amelyek az üledékkőzettani vizsgálatok szerint egykor a Mátrából és Bükkből érkező folyók pleisztocén végi lerakódásának tekinthetők. De a buckák közeit kitöltő finom iszapos üledéket már a Tisza hagyta vissza, tehát jóval későbbi eredetű. Ugyancsak a felsőpleisztocén Tárná lerakódása a hevesi homokvidék is. Káltól D-re Hevesen át Jászapátiig magasodó Ny-i peremét a mai irányába forduló patak mosta alá, de eredetileg konzekvensen Tiszaroff-Kunhegyesen át folyt a Körösvidék felé, ahol közvetlenül - vagy a Laskó és Eger társaságában - az Ős-Tiszába torkollt. A Tárná ma Tarnaszentmáriánál kezdi építeni hordalékkúpját, és Kálnál megy át a süllyedékbe. Az Eger felső szakasza és bükki mellékvizeinek völgyei jóval régebbiek lehetnek, mint a Tárná esetében, mert az általuk lecsapolt felszín is jóval idősebb, mint a Mátra. Az Eger a róla elnevezett várostól D-re kezdi völgyében a hordalékkúp-építést, és Füzesabony-Szihalom között buknak üledékei a felszín alá. Korábbi útvonala innen Sarud-Kunhegyes irányában nyomozható. Közben összefolyt a ma vele párhuzamosan a Mátra-Bükk közét lecsapoló Laskó-patakkal. A Bükk előterében a vízgyűjtő karsztos felépítése miatt kevesebb durva hordalék érkezett az Alföldre, másrészt itt a süllyedők méretei is csökkentek valamelyest a Jászság és Nagykunság területéhez viszonyítva (8. ábra). Ezen a tájon a pleisztocén elején még Szomolya-Bogács-Cserépváralja térségéig terjeszkedő vízfolyások a későbbiekben Mezőkövesd-Mezőnyárád vonaláig tolták előre hordalékkúpjaikat, sőt helyenként még azon túl is a felszínen nyomozhatok. Itt a mai Tisza-meder jobb oldalán eléggé elkeskenyedik a jelenkori (alluviális) üledékkel fedett süllyedő területsáv. Sőt olyan feltevés is van, hogy a bükki patakok részt vettek a Tiszafüred környéki homokbuckák anyagának felhalmozásában is. A Blikktől K-re a zempléni vulkánokig a Sajó és Hernád közös völgykapuja széles átjárót nyit az addig összefüggő Alföld-peremi hegyvonulatok között. Széles öble volt itt a pannóniai beltengernek is, aminek feltöltését a Hernád és a Bódva Kassa vidékétől, a Sajó pedig Putnok vidékétől kiindulva végezte. Egykori - pliocén végi, vagy pleisztocén eleji - közös nagy hordalékkúpjaik maradványai a Hernád mentén Hernádzsadány és Gönc között, a Sajó és a Bódva között 200-300 m tszf-i magasságban maradtak vissza. A mai völgyek ebből a szintből bevágódva alakultak ki a hegység 72
