Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
emelkedésével és az Alföld süllyedésével párhuzamosan. Az egykori hordalékkúproncsok magas helyzete azonban arra is utal, hogy a teraszok a völgyek mentén korábban jóval messzebb futottak ki az Alföldre, mint ma. Azok ugyanis ma a Hernád mellett Csobádnál, ill. Halmajnál végződnek, míg a Sajó mellett a Bódva torkolatáig húzódnak. Ezeknek a teraszoknak az elvégződése azonban nem követi a Duna lerakódásainak példáját. A Pesti-síkság teraszai ugyanis úgy végződnek el, hogy a legfiatalabb fut ki legmesszebb a süllyedő felszínre, és a legidősebb hanyatlik le legelőbb (32., 33. ábra). A Sajó és a Hernád mellett fordított a sorrend. Itt a legidősebb teraszok fokozatosan ala- csonyodva követik legtovább a völgyet. Ez a helyzet csak úgy jöhetett létre, hogy a kb. Emőd-Tiszalucig kifutó teraszos völgyek a pleisztocén végén párhuzamos vetők között Hidasnémeti és a Bódva-torkolat alatt megsüllyedtek (azaz a korábbi teraszok eltörtek). Az így megsüllyedt árkokban most hordalékkúp-építés folyik, aminek bizonysága, hogy a Hernád mellett a Kis-Hernád és a Bársonyos, a Sajó mellett pedig a Kis-Sajó csak a főmederrel való hosszú párhuzamos út után tud ahhoz csatlakozni, mint ahogy az ún. fattyúágak a hordalékkúpon máshol is kiszakadni és visszafolyni szoktak. A Sajó és Hernád hajdani útvonalának rétegeit a Tisza bal oldalán Polgár- Egyek-Nagyhortobágy térségéig mutatják ki összefüggő rétegsorokban a fúrások. Innen továbbhaladva Karcagtól K-re érték el a Körösvidék süllyedési központját, és váltak az Ős-Tisza mellékvizeivé (31/a., b. ábrák). A Hernád-Bódva közének különös vízrajzi területe az ún. Kanyapta-medence, Kassától DNy-ra, a magyar-szlovák határ É-i oldalán. Itt az emelkedő környezettel szemben tartós süllyedés ment végbe a pleisztocén első felében, ami egy ideig a Bódvát és a Hernádot is magához vonta. Bár a folyók a süllyedéket a pleisztocén közepéig nagyjából feltöltötték (ettől kezdve van a Bódvának terasza a süllyedők alatt), az még ma is bizonytalan lefolyású terület. Az E-ról ide folyó Ida-patak itt kettéágazik (bifurkál), és K-i ága Szakály-patak néven a Hernádhoz, Ny-i ága Mélyárok néven a Bódvához folyik le. A Sajó-Hernád kaputól tovább K-re a Szerencsi-szigethegység és a Zempléni- vulkánsor között a Szerencs-patak völgye a választóvonal. Ez eredetileg a Hernád egyik folyásiránya lehetett, amitől a Hernád-völgy süllyedése elválasztotta. Az így elhagyott völgyben ma csak a Zempléni-hegységből DNy-nak kifolyó gyér vizek gyűlnek össze. A völgyet kísérő - minden bizonnyal korábban a Hernádtól lerakott - magas teraszok a Taktaköz peremét kijelölő szerkezeti vonalon mélyen a mai felszín alá vetődnek, és a Tiszától K-re Tiszalök-Tiszavasvári térségében követhetők. A Zempléni-hegységtől K-re eltűnik a felszínről az eddig oly jól követhető, az emelkedő területről a süllyedőbe átvezető, átmeneti jellegű hordalékkúp-övezet. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a süllyedők pereme közvetlen a hegységek lábáig ér, és a hordalékfelhalmozás már a folyók hegységközi völgyeiben elkezdődik, mint a Tiszánál is a Királyházi-öblözetbe való kilépés előtt. Ellenben a peremektől beljebb, a Nyírség homokos-buckás tájában egy a Duna-Tisza közét nagyságban majdnem elérő folyóvízi felhalmozás van a felszínen. A különös az, hogy ezt a peremektől minden irányban alacsony, jelenkori üledékkel kitöltött süllyedékek választják el (K-en a Szatmári-síkság, É- on a Beregi-síkság, Ny-on a Bodrogköz). Emiatt késett a Nyírség folyóvízi származásá73
