Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

m

tsz.f

260

2**0

220

200

<A0

160

1U0

<20

100

\------.ÍL?*£,M_

i

i b lerasz

\

—x—

.............iio terasz .......................--------1 sz lerósz---------------Ill'll”.---- — Q pool színije ........ ■ —

^--------TzSsr—

Mogyoród Csömör Mátyásföld Pestlőrinc Vecsés foksony

Békásmegyer Óbuda Köbányo Pesterzsébet Soroksár

33. ábra. A Pesti-síkság teraszainak szelvénye (szerk.: PÉCSI M.)

Természetesen egy ilyen nagy folyónak az átváltása nem egyszerre ment végbe sem időben, sem térben. Feltételezhetően a Duna egy ideig vizének csak egy részével folyt az új irányba, más ágai pedig továbbra is DK-nek haladtak. A térben fokozatosan D-nek tolódó Duna valószínűleg mindig is több ágban folyt át nagy hordalékkúpján. Az egyes medrek helyét azonban csak a mélyfúrások rétegsoraiból lehet kinyomozni, mert a felszíni buckasorokat tagoló völgyelések az ÉNy-ról fújó uralkodó szél laza üledéket áthalmozó munkájának termékei. Az utolsó átfolyás - Kecel-Kiskunhalas térségében - csak a pleisztocén végén szűnt meg a Duna-Tisza közén. Ebben azonban szerepe volt a Jánoshalma-Szabadka-Zenta vonalától D-re fekvő terület pleisztocén végi kiemelkedésének is. Ez az emelkedés aszimmetrikusan DK-nek fordította a felszín lejtését, azért folynak a későbbi időszakos kis vízfolyások ma is a Tisza felé, és ezért halad a Duna- Tisza közi vízválasztó is a Hátság felvetődő Ny-i peremén jóval közelebb a mai Dunához, mint a Tiszához.

Budapesttől D-re sem mindjárt a mai medrébe került a Duna. Egyik medre - esetleg egy ideig főmeder is lehetett - a mai völgy K-i peremén, a Hátságként kiemelkedő hordalékkúp Ny-i szélét alámosva a mai Dunavölgyi-csatoma nyomvonalán haladt Bajáig. Különösen kihangsúlyozza ez a Hátság Hajós-Baja közötti határait. Árvíz alkalmával természetesen az egész völgy teljes szélességében víz alá került, kivéve azokat a kissé magasabban maradt pleisztocén kavicsszigeteket, amelyek a süllyedésből és a lehordásból kimaradtak. Ilyeneken települtek meg az alföldi Duna-völgy községei kb. Paks-Kalocsa vonaláig, mivel ezek akkor ármentesek voltak. A mai völgyét a Duna kb. Úszód tájáig kavicsolta fel a pleisztocén végéig durva hordalékkal, míg attól D-re már csak homokos összetételű lerakódásai maradtak vissza. Ezért nem is találunk a mederben sem lejjebb kavicsot.

Az újonnan kialakult Duna-völgy Pakstól D-re átvágta a Dunántúlról érkező folyók lapos hordalékkúpját, és velük egyesülve eleinte Bezdán-Zombor vonalán K-nek fordulva alámosta a Hátság emelkedő D-i részét, az ún. Telecska-peremet. A Dunát (a

70