Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

3lSb. ábra. Jelenkori (holocén) vízrajzi változások (szerk.: SOMOGYI S.). - 1 = a Duna óholocén fattyúága; 2 = az utolsó Duna-Tisza közi átfolyás valószínű vonala SÜMEGHY J. szerint; 3 = a Zagyva korábbi torkolati szakasza; 4 = a Tárná korábbi folyásiránya; 5 = pleisztocén végi Maros-medrek; 6 = a Kurca, az Ér-völgyi ősfolyó még élő maradványa; 7 = az Ér-völgy, a Szamos, majd a Kraszna árvizeinek levezetője; 8 = a Berettyó szabályozások előtti útvonala a Nagy-Sárréten át; 9-10 = a tiszai árvizek lefolyása a Hortobágyon és a Kunságon át; 11 = a Tisza átfolyása a Bodrog medrébe; 12 = a Balaton területi változásai; 13 = a Rába-Marcal torkolatváltozásai; 14 = a szigetközi Duna-meder változások; 15 = a sárközi mederváltozások (Sió és Duna); 16 = mederváltozások a Szatmári-síkságon (Szamos-Kraszna); 17 = a Sajó-Hernád összefolyásának területi eltolódása

állandóan a terepszint felett tudta tartani, az É-ról és D-ről érkező mellékvizek csak a hordalékkúpot megkerülve, annak elvégződésénél tudnak betorkollni. Ez az ún. torko- latelvonszolódás törvénye, amire CHOLNOKY J. annak idején éppen a Duna kisalföldi szakaszát említi, mint kifejező példát.

A centrális süllyedők a Dunának eddig a Brucki-kaputól a Gerecséig terjedő nagy lapos hordalékkúpját eltörte, mélybe süllyesztette annak Moson és Győr, ill. Pozsony és Komárom közötti részeit. Ettől kezdve az addig térben és időben inkább egymás melletti üledéklerakódás ezen a szakaszon egymás felettivé alakult át. Ám történt területi változás is. Az addig a Brucki-kapun át folyó Duna a pleisztocén második felében átváltott a Kis-Kárpátok és a Elundsheimi-(Hainburgi-)hegység közötti Dévényi66