Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

31/a. ábra. Magyarország folyóhálózata a pleisztocén végén (SÜMEGHY J. után). - I = a Rába oldalmozgásainak határvonala; II = a Zala lefolyása a Drávához a Balaton-medence besüllyedése előtt; III = a Zala-Marcal korábbi összefüggése

terjednek, itt kell megvonni az Alföld süllyedékének határát. A Dráva így egyedül maradt a korábbi nagy eróziós centrumot képviselő völgyének tengelyében, amelyben a pleisztocénban is további süllyedékek kötötték helyhez. Ezek közül a Varasdi-medence az első, amelyben a folyó ma is nagy hordalékkúpot épít. Völgyében Barcstól lefelé számíthatjuk az Alföld süllyedésének hatását. Az alsó szakaszán ugyancsak jelentős oldalirányú eltolódásra késztette, aminek E-i széle a Karasica, a D-i pedig a Vuka folyó mai vonaláig nyomozható. Tovább, mai dunai torkolatától K-re többen a mai Ferenc- (Bácskai-)csatorna nyomvonalán vezették a folyót a Dél-alföldi-süllyedék centruma felé, ami szerint az ún. Telecska-perem alámosását a Dráva végezte volna.

A Dunántúl vízrajzában akkor történt a következő nagy változás, amikor a pleisztocén közepén a Kisalföld Moson-Győr közötti részének erős süllyedése megindult. Ez a Lipótnál 400 m-ig kulmináló fiatal süllyedés természetesen elsősorban a Dunát mint főfolyót rögzítette mai Pozsony-Komárom közötti nagy hordalékkúpjának tengelyébe, de rajta keresztül jelentős hatással volt az ide kényszerülő mellékfolyókra is. A Duna főmedre ezen a területen sohasem volt - nem is lehetett - egységes, hanem az egyes folyóágak gyakori elágazásokkal és összefolyásokkal követték a süllyedés intenzitását, ill. a feltöltődés menetét. Mivel nagy hordalékhozamaival a hordalékkúp gerincét

65