Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
A Duna hordalékszállításának méreteit mutatja, hogy annak ellenére jutott át nagy tömegű hordalék a Visegrádi-szoroson, hogy közben a Kisalföld medencéje is tovább süllyedt, és az is tetemes kitöltést igényelt. Erről a Brucki-kapu előtti (Parndorfi- plató), valamint a Győr-Tata közötti alsópleisztocén teraszmaradványok anyaga árulkodik. A főfolyó ismertetett nagy területi útvonal-áthelyezése természetesen valamennyi mellékfolyóját érintette. Azok a folyók, amelyek - mint a Vág-Nyitra-Garam - korábban a Dunától K-re, vele párhuzamosan haladtak át a Középhegységen és a délalföldi pliocén süllyedékbe torkolltak, elvesztették a mai Duna vonalától D-re eső szakaszukat, amelyeket aztán a kiemelkedés során napjainkig a felszínpusztító erők el is tüntettek. A Bakony-Vértes közén a Bakonysárkány-Csatka között kiemelkedő vízválasztó ezután élesen elkülönítette az É-ra (mint az Átalér) és a DK-nek folyó vizeket (Gaja- Sárvíz). Még nagyobb méretű volt a hatása a Keszthely-Gleichenberg közötti vízválasztó kiemelkedésének. Addig a Mura-Rába-Gyöngyös-Répce mind konzekvensen DK-nek tartva haladtak a Szlavóniai-medence felé. A fenti vízválasztó vonal emelkedése, karöltve a Kisalföld süllyedésével, nagy ívben ÉK-nek fordította a Rábát és a tőle É- ra az Alpok lejtőjéről lefutó többi vízfolyást. Azért van a Rábának, Gyöngyösnek, Répcének olyan nagy, DK-ről EK-re forduló íve a Dunántúl Ny-i peremén. Változatosan alakult további sorsuk is, miután az Alpok lejtőitől kiinduló nagy hordalékkúpjuk felszínén a mindenkori süllyedékközpontoktól és a feltöltés intenzitásától irányítva széles területen át váltogatták útvonalukat, többször összefolytak és szétágaztak. A Rába pl. a pleisztocén elején egészen a Bakony aljáig építette hordalékkúpját, miközben kavicsai feljutottak a romániai mozgásokkal párhuzamosan működő némelyik bazaltvulkáni kúp (Kis-Somlyó és Ság-hegy) tetejére is (31/a., b. ábra). Változatos volt a fejlődésmenete az Ikva-Vulka-Lajta folyóegyüttesnek is. Amikor a Duna őse a pliocén közepén a Sopron-Ebenfurti-kapuban folyt át, annak mellékpatakja volt a Lajta. Amikor a Duna átváltott a Brucki-kapuba (felsőpliocén), a Lajta egyedül uralta a korábbi átfolyás helyét. A Bécsi-medence DK-i sarkában épülő hordalékkúpján azonban egyre magasabbra emelkedett medre és ebből a pleisztocén elején fokozatosan E-ra tolódva ismét a Duna mellékvizévé lett, de most már a Brucki- kapuban. Elhagyott hordalékmezején előbb az Ikva gyűjtögette gyér vizét, majd - de csak a Fertő-medence pleisztocén végi kialakulása után - a Vulka is helyet kapott annak É-i szárnyán. A Keszthely-gleichenbergi vízválasztó D-i oldaláról D-nek eltolódó Mura természetesen a Dráva mellékvize lett. Sokáig bizonytalan volt a Dráva-Száva folyóköz vízrajza is, mivel ott a Szlavóniai-medence feltöltéséig az a két folyó is, meg a Száva későbbi D-i mellékvizei is gyakran váltogatták folyásirányukat. Ennek a folyamatnak csak a horvátországi szigethegységeknek a pleisztocén időszaki kiemelkedése vetett véget, ami határozottan elkülönítette a Dráva és a Száva vízrendszerét. Ez az emelkedés a hegységek D-ies lejtésével a Dráva vízgyűjtőjét apasztotta a Száva javára, mivel az a felszíni vizeket is ahhoz tereli. így a Száva-árok kitöltődése - a pleisztocén elején még a Zágrábi-medencét is állóvíz töltötte ki - felgyorsult és a pleisztocén közepéig már Bród tájáig tolta előre hordalékkúpját. Mivel a későbbi időből származó teraszai is eddig 64
