Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
tudjuk biztosan. A Brucki-kapun átlépő Ős-Duna a kisalföldi süllyedéktől irányítva a Fertő-tó mai medencéjén át DK-nek tartott, a mai Dráva-völgy és Szlavónia irányába, ami akkor ugyancsak süllyedési központ volt. A Bécsi-medencebeli és a kisalföldi Ős- Duna kifejlődésének időkülönbségét a Kisalföld felsőpannónia-pliocén kori nagymértékű süllyedése magyarázza. A Morva folyó ez időben a Bécsi-medence É-i peremén csatlakozott a Dunához, miután előzőleg ugyancsak nagy méretű hordalékkúpot épített a Pannon-tó ottani öblébe. Mivel a Duna durva hordalékát a Kisalföld és a Dél-Dunántúl süllyedéke felfogta, az Alföld még nagyobb ugyanezidőbeli süllyedékének kitöltése túlnyomórészt a Tiszára és annak mellékfolyóira maradt. Ezek víz- és hordalékhozama együtt is kevesebb a Dunáénál, így feltöltő tevékenységük is mérsékeltebb volt. így érthető, hogy ott a beltengeri-tavi és átmeneti (fluviolakusztrikus) állapot átalakulása vonalas vízhálózattá időben tovább tartott, mint a Dunántúlon és minden valószínűség szerint csupán a pleisztocénban fejeződött be. Emiatt a Kisalföld környezetében regionálisan elterjedt felsőpliocén keresztrétegzett homok lerakódásával egyidőben az Alföldön kiterjedt állóvízfelületről tanúskodó agyagos üledékek (ún. lcvantei tarka agyag) zárták le a korábbi felsőpannóniai időszak itt is túlnyomóan homokos rétegsorát. A folyók felsőpliocén előnyomulását a Kisalföld É-i felében azok lapos, közös hordalékkúpja jelöli Szered (a Vág mellett) és Léva (a Garam mellett) vonalán. Az Alföld É-i szegélyén - a nagyméretű süllyedés miatt - csak kevéssé változott a korábbi partvonal, amit Őrszentmiklós-Pásztó-Gyöngyös vonala szegélyez. A Sajó-Hernád- völgyben és a Zempléni-hegységtől K-re azonban a felsőpliocén tó messze kiterjedt Kelet-Szlovákia területére is. ÉK-en a Felső-Tisza már a pannonban is több irányváltozást szenvedett a Máramarosi-medence süllyedése és az Avas-hegység kiemelkedése miatt, ami a folyót általában É-ra és Ny-ra tolta el korábbi konzekvensen DNy-nak vezető útvonalától. Az Erdélyi-medence pannon tavának lefolyása a Számos-völgyön át a felső- pannon végéig, de a Maros-völgyön át még tovább is tarthatott, miközben a Szamos Dés-Nagybányai-medence és a Maros Déva-Lippa közötti szakaszai már jóval korábban folyóvölggyé fejlődtek. De a Maros nagy Alföld-peremi hordalékkúpja mindaddig nem alakulhatott ki, amíg az Erdélyi-medence pannon tava a hordalék nagyobb részét lerakódásra kényszerítette. A másik oldalon a Rába, Mura és a Dráva végződtek el a Pannon-tó Stájer-, vagy Grazi-medencebeli öblözetében, ami által a pliocén végére nem csak feltöltötték azt, hanem már durva hordalékuk is megjelent a Dunántúl Ny-i peremtájain. Finomabb, homokos összetételű lerakodásaik pedig az üledékkőzettani vizsgálatok szerint egészen a mai Zala vidékéig eljutottak. A Dunának, mint kialakult folyónak az első útvonalát hazánk területén a Középhegységtől Ny-ra kell feltételeznünk. A Brucki-kapuból kilépve a Dunántúl Ny-i térségein és a Dráva-menti-szlavóniai felsőpliocén-Ievantei tómedencén át érte el vizével a Dél-Alföldet és azon át az aldunai szorost. A mai kisalföldi mellékfolyók akkor ugyancsak konzekvensen DK-nek tartottak, és vagy az Ős-Duna mellékvizei voltak, vagy közvetlenül a Szlavóniai-medencébe torkoltak. Utóbbinak Ny-i pereme Zágráb vidékéig nyúlt fel, s onnan kezdte feltöltögetni a Száva. A Nyugat-Szlovákiából érkező 61
