Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

A vízrendszer későbbi tengelyének, a Dunának a viszonylag késői megjelenésével szemben az egyes, kristályos rögökről eredő mellékfolyók jóval idősebbek. A miocén transzgresszió ugyanis a Száva völgyében Krsko (Gurkfeld), a Dráváéban Maribor (Marburg), a Muráéban Graz, a Morváéban Znojmo és Brno, a Vág mellett Pötyén, a Nyitra mellett Privigye, a Garam mellett Körmöcbánya, a Sajó mellett Rozsnyó, a Hernád mellett Eperjes, a Labore mellett Homonna, a Tisza mellett Máramarossziget fölé hatolt előre. Az Erdélyi-medence miocén tengere a mai Szamos és Maros völgyszorosain át érintkezett az Alföld helyén kialakult beltengerrel. A

felsorolt folyóknak az így kirajzolt tengerpart feletti szakaszai azonban már minden valószínűség szerint megvoltak, és az emelkedés, feltöltődés ütemének arányában tolták előre deltáikat a tengerpart rovására.

Különösen jelentős volt a szárazulatok gyarapodása és ezzel a folyóvizek uralta felszínek kiterjedése a miocén végi vulkáni működés nyomán. Az a tény, hogy a vulkáni működés egyes centrumait - a különálló mai hegységeket - egy-egy a szerkezeti vonalaktól irányított folyóvölgy választja el, arról tanúskodik, hogy az egyes völgyeket kialakító vízfolyások is tevékenykedtek már a vulkáni anyag-felhalmozódás idején. Egyes völgyszakaszokon ugyan a folyók kitérésre kényszerültek, de rövidebb-hosszabb idő és kerülő után mégis érvényesült rajtuk az alföldi medence süllyedő erózióbázisának vonzása, ami a lejtésirányok meghatározásával nagy vonalakban megszabta a folyók lehetséges útvonalait. A folyók keresztvölgyek sorozatával törték át és küzdötték le a vulkáni hegységek képezte akadályvonalat. így a Garam Zólyom alatt, az Ipoly Ipolyságtól lefelé, a Zagyva Kisterenye alatt, a Labore Homonna és Nagymihály között, az Ung a Vihorlát és a Szinyák között, a Latorca a Szinyák és a Borló között, a Felsö-Tisza az Avas és a Kőhát É-i oldalán, a Maros a Görgényi- és a Kelemen-havasok között, az Olt a Tusnádi-szorosban tör át a vulkanikus kőzetekből álló völgyszakaszokon, amelyeken keresztül a kárpáti vonulatok közötti kis medencéket összekötik az alföldi és erdélyi

30. ábra. A Felső-Duna vízgyűjtő területének csökkenése (MANZ, 0. után). - 1 = vízgyűjtő terület az alsó- és középsőmiocénben; 2 = területveszteség a felsőpliocéntől; 3 = mai vízgyűjtő terület

59