Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET
a talajba, ennek milyen hányada jut - esetleg repedéseken keresztül vagy a talajszelvényen átszivárogva - a talajvízig, milyen hányada tározódik, s e hányadnak milyen része válik a növények számára hasznosíthatóvá. A vízháztartás-szabályozási beavatkozások szükségességének elbírálásához, elemeinek kiválasztásához, várható hatásának előrejelzéséhez, racionális sorrendjének megállapításához, ütemezéséhez, kivitelezéséhez, bekövetkező hatásának regisztrálásához, nyomon követéséhez, ellenőrzéséhez, karbantartásához, maximális hatékonysággal történő kihasználásához megfelelő talajtani információanyag szükséges, mégpedig a beavatkozások minden szintjén (országos, regionális, üzemi és táblaszinten) és minden fázisában (döntéshozatal, tervezés, kivitelezés, ellenőrzés). E koncepciónak megfelelően dolgoztunk ki egy korszerű, élénk nemzetközi érdeklődést is kiváltó talajfelvételezési-talajvizsgálati-adatértékelési-térképezési- monitoring-prognózis rendszert a talaj vízháztartás-szabályozásának tudományos megalapozására, ami előfeltétele talaj- és vízkészleteink racionális hasznosításának és eredményes védelmének, állagmegóvásának egyaránt. 3. A folyószabályozások, ármentesítések és lecsapolások okozta környezetváltozások mai megítélésének pozitívumai és negatívumai A múlt századi vízrendezési munkálatok következményeinek, környezeti hatásainak újraértékelésében szerepet játszik az a szempont is, hogy az utóbbi évtizedekben megváltozott az ország jelentős részének a foglalkozási szerkezete. A mezőgazdasággal közvetlenül foglalkozó lakosság aránya több mint felére esett vissza még az Alföldön is. Ezzel szemben megnőtt az ipari és ún. tercier szektor művelőinek részaránya. Ezek többnyire zárt helyiségben végzett munkájuk következtében fokozottan rá vannak utalva a napi, hétvégi és szezonális kikapcsolódásra, szaknyelven rekreációra. Ennek az üdülőpihenő foglalatosságnak pedig elsősorban az eredeti vagy ahhoz közeli természetes állapotban visszamaradt környezetű tájrészletek a keresett bázisterületei. Ezért most divatos lett a régi természeti körülmények keresése, vissza óhajtása és ennek velejárójaként az átalakulásban „ludas” közreműködők elítélése. De vajon jogosak-e az ilyen vélemények? A végrehajtott természetátalakító munkálatok megítélésben korunkban felvetődött nézetkülönbségek alapvető okára ORLÓCZY I. (1991) mutatott rá, miszerint „nem a vízföldrajzi adottságok változtak meg, hanem a társadalom vízzel kapcsolatos igényeiben és technológiáiban következett be érdemi, esetenként minőségi változás. Az ártéri gazdálkodás rendszerében az árvíz a természet nagy ajándéka volt, az árutermelésre való áttérésben nem vállalható természeti kockázattá vált. Korunkban a készletek korlátozottságából ered számos új probléma, amit tovább súlyosbít a vízkészletek minőségéhez kapcsolódó globális konfliktushelyzet. Ez abban jelentkezik, hogy miközben a gazdaság és ezen belül a vízgazdálkodás egyre fejlettebb technológiákkal törekszik az 246
