Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET

anyagi és biztonsági szükségletek kielégítésére, növekvő kiterjedésben és tartósan módosítja a természetes vízháztartási, vízminőségi, valamint az ökológiai viszonyokat.”

Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az ország területének 24%-át kitevő ősi ártér ármentesítése, lecsapolása természeti kihatásaiban valamilyen módon ma felszínének közel 50%-ára terjed ki. A végbement változásoknak a környezeti-ökológiai tényezők szemszögéből általában pozitív, alárendelten negatív következményei is vannak. Az a hatalmas gazdasági-társadalmi fejlődés azonban, ami az elvégzett vízrendezések nyomán kibontakozott, képessé teszi a társadalom józan elemeit a tárgyilagos felmérésre és az egyértelműen káros folyamatok elszigetelésére, megállapítására, esetenként a környezeti károsodás regenerálására is.

Természetesen az ilyen munkálatok komoly anyagi terheket rónak a társadalomra, de azokat azok a területek bőven fedezik, amelyeket csak a folyószabályozások és ármentesítések révén tudtak a termelés szolgálatába állítani.

247