Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET
18. táblázatunk adatai szerint egy század alatt ott a társadalmi munka létrehozott? Szép dolog az eltűnt növényzet és állatvilág egyedei és fajai után nosztalgia könnyeket hullatni, de SZÉCHENYI és követői a megvalósított hatalmas művekkel tetemesen kitágították a magyarság hazai életterét. 18. táblázat. Adatok a mentesített ártér gazdasági létesítményeiről (az Országos Vízügyi Főigazgatóság adataiból) A) Az ártér hasznosítása ma a) az Alföldön, kh b) az országban, kh Erdő 102 000 131 802 Szántó 2 720 000 2 972 771 Rét-legelő 688 000 833 629 Kert-szőlő 145 000 155 931 Összesen 3 655 000 4 094 133 B) Építmények Vasutak hossza (km) 2 585 2923 Közutak hossza (km) 3 926 4472 Lakóépületek száma 302 158 352 958 Ami a vízrendezések említett következményeit illeti, azok túlnyomórésze adott földrajzi helyzetünk velejárója és emiatt többnyire nem lezárt, hanem továbbélő folyamatoknak tekinthetők. Ilyen mindjárt folyóinknak a medencehelyzettel együttjáró fokozott eróziós-akkumulációs tevékenysége, mint felszínfejlesztési hatás. Mert hiába fokozódik az esés mesterséges növelésével a peremi hegységekben, sőt egyes szakaszokon még a kiegyenesített alföldi medrekben is az eróziós teljesítmény, a medence sziklába vájt kifolyása az Aldunán keresztül egy bizonyos szinten túl fékezi a bevágódást és csökkenti az árvizek levonulási sebességét. Emiatt számítani kell arra, hogy a bevágó- dásában korlátozott Duna egyre inkább visszaduzzasztja a Tiszát, az pedig a többi mellékfolyót és így szükségszerűen gyarapodik a hullámtereken lerakodó hordalék. Ez pedig egy bizonyos szint elérése után ismét a gátak emelésére ösztönzi a biztonságáért aggódó síkság lakóit. A lefolyó vízmennyiség nem azért gyarapszik, mintha a csapadékmennyiség is növekedne, sőt a globális klímaingadozás miatt az inkább csökken. Ellenben a medence hegységi keretében a zárt növénytakaró fogyása már önmagában is csökkenti az ott tározódó víz mennyiségét, emiatt a csapdékbevételnek mind nagyobb hányada jelenik meg az Alföldön árvizek formájában. Ott ugyan a szűkre szabott gátakkal korlátozott mai ártereken (ill. hullámtereken) nem okozhatnak hónapokig tartó vízborítást, de növekvő szintjeikkel fokozódó megpróbáltatást jelentenek az árvízvédelemnek (1. pl. az 1970., 1998. évi árvizet a Tiszán, vagy az 1984. évit a Kőrösökön). Van az árvízszintek növekedésének egy nem eléggé elismert másik oka is. Minden szilárd csatornaburkolat, a gyorsan bővülő úttestek, építmények vízhatlan kialakítása csökkenti a beszivárgást és gyorsítja a lefolyást. Emiatt is rövidül az árhullámok összegyülekezési ideje és emelkedik azok szintje, fokozódik a hevessége. A gyor232
