Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET
V. RÉSZ A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET 1. A lezajlott állandó és időszakos ökológiai változások mai értékelése A XIX. sz.-i vízrendezéseknek az ország új vízrajzát kialakító alapvető munkálatai - a folyószabályozások és ármentesítések - a múlt században befejeződtek. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben egyes folyókon, de még a Dunán és a Tiszán is ne végeztek volna később szükségessé vált mederátvágásokat vagy védgát áthelyezéseket. (A folyókat összehasonlító szabályozottsági állapotról 8. táblázatunk tájékoztat.) A munkálatoknak a mentesített ártereket érintő másik fázisa - a belvízlevezetés - természetesen tovább folyt még századunkban is, sőt helyenként még ma is folytatnak e téren kiegészítő munkálatokat. Hogy mit jelentett mindez az Alföld életére, azt 18. táblázatunk szemlélteti. MENDÖL T. (é.n.) ezt az ármentesítések által elindított és azt lehetővé tevő folyamatot az érintett területek műtájjá változásának nevezte. Egyetérthetünk értékelő összefoglalásával is: „ami akkor létesült, lehet hiányos, sorrendjében elhibázott, de kevés kivétellel csak kiegészítésre szorul”. Természetesen az ősfoglalkozások életterének megszűntével igen sok embernek életmód változtatási kényszert is jelentett ez a természetátalakítás. Megszűnt az ártéri gazdálkodás s vele egyik, napjainkban kiemelt hírnévre szert tett módjának, a fokgazdálkodásnak a lehetősége is. Utóbbit ANDRÁSFALVY B.-nak a Duna menti Sárköz régi életét felélesztő kitűnő tanulmánya (1973) keltette új életre, miután az e tárgykörrel foglalkozó más vidéki szerzőkről (GYŐRFFY I. (1922), SZŰCS S. (1941) időközben megfeledkeztek. A hazai politikai helyzet változásaival időben egybeesve, az említett tanulmány alkalmat adott laikus embereknek az ármentesítések és folyószabályozások eredményeit lebecsülő, megfontolatlan vélemények hangoztatására. Pedig mi a valóság? Az igaz, hogy néhány ezer ember a Sárköz vidékén, és néhány tízezer ember a Tisza mentén is meg tudott élni az ősi természeti viszonyok között is. De hol élt volna meg az a több mint 2 millió lakos, akik ma az egykori ártéren találják meg életlehetőségeiket? S mivel pótolnák az ország gazdasági életének azt a tetemes hányadát, amit a 231