Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET

V. RÉSZ A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET 1. A lezajlott állandó és időszakos ökológiai változások mai értékelése A XIX. sz.-i vízrendezéseknek az ország új vízrajzát kialakító alapvető mun­kálatai - a folyószabályozások és ármentesítések - a múlt században befejeződtek. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben egyes folyókon, de még a Dunán és a Tiszán is ne végeztek volna később szükségessé vált mederátvágásokat vagy védgát áthelyezéseket. (A folyókat összehasonlító szabályozottsági állapotról 8. táblázatunk tájékoztat.) A munkálatoknak a mentesített ártereket érintő másik fázisa - a belvízlevezetés - termé­szetesen tovább folyt még századunkban is, sőt helyenként még ma is folytatnak e téren kiegészítő munkálatokat. Hogy mit jelentett mindez az Alföld életére, azt 18. tábláza­tunk szemlélteti. MENDÖL T. (é.n.) ezt az ármentesítések által elindított és azt lehetővé tevő folyamatot az érintett területek műtájjá változásának nevezte. Egyetérthetünk érté­kelő összefoglalásával is: „ami akkor létesült, lehet hiányos, sorrendjében elhibázott, de kevés kivétellel csak kiegészítésre szorul”. Természetesen az ősfoglalkozások életterének megszűntével igen sok ember­nek életmód változtatási kényszert is jelentett ez a természetátalakítás. Megszűnt az ártéri gazdálkodás s vele egyik, napjainkban kiemelt hírnévre szert tett módjának, a fokgazdálkodásnak a lehetősége is. Utóbbit ANDRÁSFALVY B.-nak a Duna menti Sárköz régi életét felélesztő kitűnő tanulmánya (1973) keltette új életre, miután az e tárgykörrel foglalkozó más vidéki szerzőkről (GYŐRFFY I. (1922), SZŰCS S. (1941) időközben megfeledkeztek. A hazai politikai helyzet változásaival időben egybeesve, az említett tanulmány alkalmat adott laikus embereknek az ármentesítések és folyószabá­lyozások eredményeit lebecsülő, megfontolatlan vélemények hangoztatására. Pedig mi a valóság? Az igaz, hogy néhány ezer ember a Sárköz vidékén, és néhány tízezer ember a Tisza mentén is meg tudott élni az ősi természeti viszonyok között is. De hol élt volna meg az a több mint 2 millió lakos, akik ma az egykori ártéren találják meg életlehetősé­geiket? S mivel pótolnák az ország gazdasági életének azt a tetemes hányadát, amit a 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom