Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

c) a talaj kis transzport koefficiensei (diffúziós sebesség, kapilláris vezetőképesség), ami miatt a talajnedvesség csak lassan jut el a nedves talajtól a gyökérfelületig, annál is inkább, mivel a növény vízfelvétele miatt a gyökerek mentén kialakuló viszonylag száraz ún. „vízfelvételi zónán” keresztül a vízmozgás különösen lelassul, és ha nem képes a növény transzspirációs veszteségeit pótolni, ugyanúgy vízellátási zavarokat (lankadás, hervadás, pusztulás) okoz, mint az energetikai okok miatti nagy holtvíztartalom.

A talaj felszínén kialakuló (nagy Na-só tartalmú, szárazon keményre cementá- lódó, nedvesen szappanszerűen kenődő) kéreg, vagy csak a vékony A szinttel fedett (nagy agyagtartalmú, Na+-1 erősen telített, tömődött, gyakorlatilag vízátnemeresztő) B szint nemcsak a gyökérfejlődést akadályozza, hanem a csapadék vagy öntővíz talajba szivárgását, a talaj mélyebb átnedvesedését is. A kis talajnedvesség-tározótér nedves időszakban gyorsan telítődik: aerációs problémákat, agrotechnikai nehézségeket, sőt belvizet (lejtős területen eróziót) eredményezve. Száraz időszakban ugyanakkor csak rövid időre biztosítja a növény vízellátását, okozza a talaj fokozott aszályérzékenységét.

Az Alföldön elsősorban e tényezők felelősek a szikes talajok gyenge termékenységéért. A kedvezőtlen vízgazdálkodás ugyanis kedvezőtlenné teszi a talaj levegőéi hőgazdálkodását is. Az erősen lúgos kémhatás, nagy Na+-telítettség, kedvezőtlen víz-, levegő- és hőgazdálkodás természetesen kedvezőtlenül hat a talajban végbemenő mikroorganizmus tevékenységre, mikrobális folyamatokra. Mindez együtt gyakran okozza a talaj szervesanyagforgalmának és növényi tápanyagforgalmának kedvezőtlen irányú változásait, csökkentve bizonyos növényi tápanyagok mobilitását, felvehetősé- gét, akadályozva a növények zavartalan tápanyagfelvételét is (66. ábra).

6. A folyószabályozások, ármentesítések és lecsapolások kölcsönhatásai az ország gazdasági életében, településképében, a lakosság életmódjában és egészségi viszonyaiban

Az elvégzett nagyszabású vízrendezési munkálatok gazdasági hatásai közül az volt a legfontosabb, hogy megszűnt az Alföld korábbi természetes kettéosztottsága. Mint MENDÖL T. (1932) megfogalmazta, a társadalom környezet-átalakítása eltüntette a két fő tájtípusnak, az ártérnek és az ármentes szintnek a különbségét, egyetlen ármentes területté alakította át az egész vidéket, s mindenütt a szántóföldet tette uralkodóvá. Tehát megtörtént a korábbi élesen elkülönülő két kultúrszint kiegyenlítődése. Sőt, a visz- szahúzódó vizek helyébe nem is a múlt század közepén már meghaladott, alacsonyabb nemzetgazdasági szintű állattenyésztés lépett, hanem mindjárt a földművelés. Mégpedig az sem a korábbi háromnyomásos (őszi + tavaszi vetés + ugar) formájában, hanem az akkor nálunk térhódító vetésforgós rendszerével. Ennek oka a XIX. sz. második felében Európában újra magasra ívelő gabona konjunktúra volt. A Nyugat-Európa gyorsan szaporodó városi lakossága által biztosított piacot Közép- és Kelet-Európa államai, köztük is első helyen Magyarország a közben kiépült vasúti hálózat révén képes volt az igé219