Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

72. ábra. A növény vízellátását korlátozó talajtani tényezők (szerk.: VÁRALLYAY Gy.)- mindkét irányban szélsőséges vízháztartás: egyaránt nagy belvízveszély és aszályérzékenység;- az agrotechnikai műveletek elvégzésére alkalmas optimális talajnedvesség állapot rövid időtartama („perc-talajok”).

A szikes talajok kedvezőtlen vízgazdálkodásának tényezőit foglaltuk össze vázlatosan a 72. ábrán. További vízgazdálkodási problémákat okoz a talaj duzzadása- zsugorodása, repedezése. Száraz időben a repedezett talaj mélyen kiszárad (—> párolgási veszteségek). Száraz időszakot követően a nyitott repedéseken keresztül jelentős mennyiségű víz juthat a talaj mélyebb rétegeibe, sőt a talajvízbe - a repedezett talajréteg egészének átnedvesítése, beáztatása nélkül. Ez szeszélyes csapadékeloszlású éghajlati viszonyaink között érzékeny (nem, nem mindig, vagy csak nehezen és költségesen pótolható) szivárgási veszteségeket jelent. A fokozott talajvíz-táplálás ugyanakkor (különösen az Alföld sík, csekély horizontális talajvízmozgású területein) talajvízszint emelkedést eredményez, ami szélsőséges esetben a gyökérzóna, ill. a művelt réteg túlnedvesedését okozhatja, nagy sótartalmú talajvíz esetén pedig másodlagos szikesedéshez vezethet.

Szikes talajokban a növény vízfelvételét 3 tényező akadályozhatja:

a) a nagy sótartalom miatti ozmózis-potenciál;

b) a nagy agyagtartalom, duzzadó agyagásvány-tartalom és Na+ telítettség miatti nagy vízmegkötőképesség, nagy holtvíztartalom, és ennek következménye a kis hasznosítható vízkészlet;

218