Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

oszlop) 105 nap alatt (IV. 1-től VII. 15-ig) halmozódott fel, s így az egy napra eső párolgáscsökkenés (100:105=1 mm) durván 1 mm-nek felel meg. Ebből következik, hogy az ármentesítés előtti időszakban a tiszántúli területek fölötti légoszlopban nem 20, hanem (a többletpárolgás miatt) 21 mm lehetett a kihullható nedvességkészlet. Vitathatatlan tehát, hogy ez a különbség (1 mm) elhanyagolható a helyi csapadékképződés szempontjából.

Másrészt az is könnyen számszerűsíthető, hogy az ármentesítés előtti időkben a párolgástöbblet (napi 1 mm) nem a párolgási hely fölötti légoszlopban maradt, hanem a párolgás helyétől a szél hatására elszállítódva más területek fölött növelte a csapadékképződési zóna (5-10 km magasság) nedvességkészletét. Ennek igazolására is végezhető közelítő becslés. Ehhez tudnunk kell, hogy a tiszaörsi és a debreceni széladatok alapján (KAKAS J. szerk. 1967) a szóban forgó időszakban 3,5 m/sec az átlagos horizontális légáramlás (szélsebesség), ami kerekítve 13 km/óra értéknek felel meg.

Másrészt a szél vertikális irányú komponense (vagyis a feláramlás sebesséség átlagának, ill. abszolút maximumának és atlag°san nehany cm/sec nagysagren- minimumának évi menete Budapest fölött dünek vehető (TÄNCZER T. 1988), ha (TAKÁCS Á. szerint) eltekintünk az erősebb turbulenciáktól, a

frontális kényszer emelőhatásaitól és más egyéb intenzív vertikális mozgásoktól (tornádó, forgószél, konvekciós cellák stb.). Ha 10 cm/sec-nak (azaz 0,1 m/sec, ill. 0,36 km/óra) vesszük az átlagos feláramlás sebességét, akkor 20 óra szükséges ahhoz, hogy a cirrus felhőképződés magasságába (kb. 6-8 km) megérkezzen a felszínen elpárolgott vízgőzmolekula. Ez idő alatt azonban a horizontális légáramlás 13 km/óra sebességgel tovább sodorja a molekulákat a szél irányának megfelelően (e térségben általában ÉK-DK-i irányba). Könnyű belátni, hogy a 20 óra alatt (20x13 km/óra) 260 km távolságba került el a Közép-Tisza mentéről a vízgőzmolekula, vagyis valahol az Erdélyi-középhegység fölött, vagy a Keleti-Kárpátok térségében került fel a csapadékképződési 8 km-es magasságba. Egyértelmű tehát, hogy a korábbi vízjárta területeken az elpárolgott többlet 100 mm a Kárpátokban, de valószínűbb, hogy azon túl növelte a kihullható vízmennyiséget, ám semmiképpen sem a párolgás színhelyén! Ez a számszerű bizonyítás is igazolja klimatológusaink korábbi meg/ÍA1-/1 A notim/'inlicon 1/ihiillKotó uÍTiviAnruii

178