Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
mégpedig a felszíni lefolyással csökkentett mennyiséggel kisebb annál. Következésképpen a Tisza szabályozása előtti időszakban a vízborítás idején valóban több pára került a térség légkörébe, mint az ármentesítést követő időszakban. Hogy mekkora a két időszak közötti párolgás különbsége, azt megkapjuk akkor, ha a (3)-ból kivonjuk a (4)-et, azaz AP = PE - ET = Fv0 - Fve + Fáe.(5) Az összefüggés természetesen csak abban az időtartamban érvényes, amelyben a területet általában víz borította, vagyis SZÁSZ G. (1992) szerint márciustól július közepéig. A többi hónapban azonos ET értéket vehetünk az ármentesítés előtti és utáni időszakra. SZÁSZ G. számításai alapján a szabályozás előtti és utáni korszakban a területi párolgás, ill. az eltérés a 15. táblázatban közölt értékekre becsülhető: 15. táblázat. A területi párolgás értékei a beavatkozás előtt és után, valamint az. eltérések összegei (SZÁSZ G. szerint) Hónap Területi párolgás AP ármentesítés előtt ármentesítés után VII. 15—III. azonos azonos 0 IV. 55 50-5 V. 95 70-25 VI. 125 80-45 VII. 15-ig 65 40-25 IV-VII. 15 340 240-100 E közelítő becslések alapján kitűnik, hogy sokévi átlagban a fent jelzett vízbo- rításos 3,5 hónapban kb. 100 mm-rel több víz párologhatott el az ármentesített területekről, mint a Tisza szabályozása utáni időszakban. Ha 1,5 millió hektárnak vesszük az Alföldön ármentesített terület nagyságát, akkor a 100 mm-nyi párolgáscsökkenés éppen 1500 millió m3-nek, azaz 1,5 km3-nek megfelelő vízmennyiséggel mérsékli az Alföld fölötti légtér helyi párabevételét. A fenti számadatokból két alapvető következtetés vonható le:- egyrészt a szóban forgó térségben 100 mm párolgásnak megfelelő hőenergiatöbblet marad a szabályozás előtti időszakhoz képest (mivel most ennyivel kevesebb ott a párolgás), ami a helyi klíma melegítésére, ill. advektív hőelszállításra fordítódhat,- másrészt az ármentesített időszakhoz képest 1500 millió m3-rel több vizet kell levezetnie a Tiszának évente, ami az árhullámok magasságának jelentős megemelkedését eredményezi (ez a vízmennyiség korábban az elöntött területekről párolgás útján távozott el, s nem terhelte a medret). SZÁSZ G. (1992) előzetes becslései szerint a gyökérzóna talajnedvességkészlete is csökkent a korábban vízjárta területeken, mégpedig 25%-kal, ami 75 mm-nyi talajvízkészlet-változásnak felel meg. Ez - ugyancsak az 1,5 millió hektárra átszámítva - újabb 1125 millió m3 olyan víztöbbletet jelent, amit a Tiszának le kell vezetnie. Mindösszesen tehát 2625 millió m (azaz kb. 2,6 km3 az a vízmennyiség, ami többletként terheli a folyót a szabályozás előtti időkhöz képest. Ez igen jelentős víztömeg, hiszen a 173
