Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
III. RÉSZ A VÍZRAJZI VISZONYOK SZÜKSÉGSZERŰ ÁTALAKÍTÁSÁNAK FELISMERÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA A XIX. SZÁZADBAN (Somogyi S.)
és közületeket a Tisza-völgyi Társulatba tömörítette, s ezáltal megteremtette az elvégzendő hatalmas arányú munkálatok szervezeti keretét és anyagi alapját. 3. A folyószabályozási, ármentesítési és lecsapoló munkálatok általános jellemzése és méretei A folyószabályozások és a velük elválaszthatatlanul szorosan összefüggő - mert annak részét képező - ármentesítési és lecsapolási munkálat-sorozat együtt hazánk természeti viszonyainak legnagyobb méretű átalakítása volt méreteiben és a környezetre gyakorolt hatásaiban is. Annak ellenére, hogy lefolyásával, általános jellemzésével, eredményeivel és egyes vitatható részleteivel az eltelt több mint egy és negyedszázad alatt könyvtárnyi irodalom foglalkozott, pontos - az egyes vízfolyásokat részleteiben is érintő - időbeli lefolyástörténete, menetrendje mindmáig nem készült el. Pedig ennek összeállítása rendkívül sok ellentmondást, félreértést, téves következtetést és felesleges vitát küszöbölt volna ki. A célul kitűzött nagy folyószabályozások legfontosabb feladata a folyók gyakori, pusztító árvizeinek megfékezése volt. Ezt a célt szolgálta a folyómedrekkel párhuzamos védgátrendszerek kiépítése, amit minden szabályozási tervezet magáévá tett, ha nem is azonos szempontok szerint (1. VÁSÁRHELYI Pál és PALEOCAPA Péter a Tisza védgátjainak kiépítésére tett javaslatainak eltérését). A folyóknak a medencehelyzet és a domborzati viszonyok okozta kis esése tükröződött azok lassú folyásában és az árhullámok időben végtelenül elnyúló levonulásában, ami megkívánta az esés fokozását, azaz a folyómedrek lerövidítését. Ezt a célt szolgálta a kanyarulatok átvágása és az új meder- szelvények kialakítása. Ebben már nagyok voltak az ellentétek az egyes tervek között nemcsak a kanyarulat-átvágások számát, hanem azok helyét illetően is. Egyes megvalósult vagy csak tervezett kanyarulat átvágások célszerűségét illetően az egységes vélemény kialakítása még napjainkban is várat magára. A folyókat kísérő védgátak a korábbi alacsony ártér többnyire állandó jelleggel vízborított területeit nagyobbrészt mentesítették a további elöntésektől, de azokat lecsapoló csatornahálózattal is be kellett hálózni, hogy a mélyebben fekvő vízállásokat is levezethessék és a csapadékos időjárás összegyülekező belvizeitől is megóvhassák. Mivel azonban a vízfolyások árvízi magas vízálláskor ezeknek a csatornáknak a vizét gravitációsan nem tudják befogadni, torkolatukra átemelő szivattyútelepeket kellett építeni, hiszen éppen az ilyen időszakokban fontos a belvizek levezetésének a biztosítása. A felsorolt legfontosabb szabályozó, ármentesítő és lecsapoló munkálatok mind a csapadékos időszakok árvizeinek a kártételeit voltak hivatva megakadályozni, kivédeni, részben az árterek társadalmilag is hasznosított magasabb részletein, részben pedig az állandóan lakott és művelt ármentes térszíneken is, ahova az antropogén hatásokra emelkedő árvizek egyre gyakrabban ugyancsak kifutottak. Úgy is nevezik az említett munkálatokat, hogy azok a passzív (azaz védekező) vízgazdálkodás megnyilvánulásai. Tudjuk azonban, hogy a hazánk időjárási viszonyait meghatározó tényezők miatt az árvizes időszakoknál jóval gyakoribbak a száraz, aszályos évek, amikor éppen ellenke153
