Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

II. RÉSZ A TERMÉSZETI VISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKÍTÁSÁNAK MENETE A TÖRTÉNELMI KORBAN A XIX. SZÁZADIG

éghajlatváltozás igazolásánál vagy cáfolatánál várhatunk konkrét eredményeket (lévén, hogy századunkban már e tekintetben is növekednek a mérési sorok).

Az éghajlatváltozás és a vízjárás kapcsolatára vonatkozólag hazánkban az alábbi fontosabb megállapítások születtek:- A Balaton vízállásának közelítő ingadozásait mintegy 3000 évre visszamenően rekonstruálta BENDEFY L. és V. NAGY I. (1969), megállapítva, hogy a tó legmagasabb vízszintje a XVI.-XVII. században alakult ki, ami jól egybeesik a korábban említett kisjégkorszak néven ismert, a mainál hűvösebb és csapadékosabb éghajlatú időszakkal. Legalacsonyabb vízszintjét 1866-ban érte el. A sorozatos szélsőségesen száraz évek következtében ugyanebben az évtizedben kiszáradt a Velencei-tó és a Fertő tó is.- Vizeink járásában az elmúlt két évszázadban bekövetkezett szinte valamennyi nagyobb mértékű változás döntő mértékben az emberi beavatkozás következménye, az ennél kisebb léptékű változások okainak vizsgálatánál azonban többnyire csak feltételezik az emberi beavatkozások hatását (NOVÁKY B. 1988).- A vízjárásban tendenciaszerűen jelentkező változások okait egyes vizsgálatok az éghajlatingadozási tendenciákban keresték, s rámutattak, hogy a vízjárást az éghajlati ingadozások az emberi beavatkozások hatásaival összemérhető, esetenként meghaladó mértékben is módosíthatják. Többek között feltételezhető, hogy a nyári középhőmérséklet l°C-os tartós csökkenése a talajvizek közel 1 m-es emelkedését eredményezné (MAJOR P.- VARGAY Z. 1983).- Az éghajlat hosszabb idejű ingadozásának vagy megváltozásának kimutatására a legtöbb vízjárási jellemző, többek között a vízállási adatsor nem alkalmas az észlelési idősorok rövidsége miatt. Sokkal inkább alkalmasak lehetnek a vízhozam adatok.

Összefoglalóan, hidrológusaink megállapították, hogy jelenlegi ismereteik szerint a vízjárási tendenciákat tekintve nincs bizonyíték arra, hogy hazánk éghajlatában az elmúlt 100-200 év folyamán változás következett volna be, vagy változás kezdődött volna, de cáfolat sincs ennek ellenkezőjére. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az éghajlat a vízjárást (a természetes vízjárást) determinálja, ám nem ismerjük kielégítő mértékben az éghajlat és a vízjárás hosszabb idejű változásai közötti összefüggéseket. Az éghajlat és a vízjárás közötti összefüggések számszerű megfogalmazásai inkább csak a változások rövidebb (elsősorban napi, havi) időléptékű vonatkozásaiban ismertek. Az összefüggések feltárását nehezíti, hogy az emberi beavatkozások (Tisza-szabályozás stb.) is számottevően, sok esetben az éghajlatváltozás hatását jóval meghaladó mértékben befolyásolják a vízjárást (FARAGÓ T. et. al. 1990).

3. A vízrajzi viszonyok mesterséges átalakításának kezdetei, helyei és főbb típusai

Összehasonlítva hazánk mai természeti környezeti képét a honfoglalás időszakával, úgy véljük, leginkább különbözik az a korábbitól a vízrajzi viszonyok tekintetében. Ennek alapvető oka az életmódnak az adott természeti környezethez való kötődésé142