Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

- a kb. 2600 ezer ha higrofil lágyszárú növénytársulással borított területből mindössze 200-300 ezer ha maradt fenn. A legnagyobb mértékben szántókká alakultak, de jelentős a többé-kevésbé szikes legelők területe (300-400 ezer ha) is.

5. Magyarország talajviszonyai a folyószabályozások előtt

5.1. Talajtani kutatások

Mivel eme OTKA támogatással készült munka alapvető célkitűzése a múlt századi nagy természetátalakító munkálatok, elsősorban vízrendezések összefoglaló területi értékelése és az azóta végzett ez irányú kutatások ökológiai szempontú feldolgozása, a talajtani kutatási eredmények bemutatásánál is a vízrendezések talajtani hatásainak értékelő elemzését tartottuk vezérelvnek. Mivel pedig ezek a hatások a Kárpát-medence (mint jól definiált természetföldrajzi egység) és Magyarország alföldi területein érvényesültek elsősorban, legalábbis e területeken voltak jelentősek, ezért összeállításunkban is az alföldi területekre összpontosítottunk. Bemutatjuk természetesen az országos ösz- szefüggéseket is, s utalunk azok Kárpát-medencei vonatkozásaira.

Az Alföld talajai, talajképződési folyamatai és talajhasznosítási lehetőségei mindig a hazai agrárszakemberek és talajtanosok érdeklődésének a középpontjában álltak. Több oka van ennek: a magyar nép hagyományos föld- és Alföld-szeretete; az Alföld kedvező termőhelyi adottságai mezőgazdasági termelésre; ugyanakkor e kedvező adottságok hajlama szélsőségekre, érzékenysége különböző beavatkozásokkal szemben.

A monda szerint honfoglaló ÁRPÁD vezér egy marék morzsás termőföldet, egy kupa tiszta vizet és egy nyaláb zöld szénát kért a felajánlott fehér lóért cserébe SZVATOPLUK fejedelemtől a magyarok bejövetelekor. Lehet-e ennél szebben összefoglalni a Kárpát-medence földjeinek kedvező „agroökológiai potenciálját”? Aligha! De a magyar irodalom és történetírás azt is megfogalmazta, hogy ezt a területet nem csak az ellenség pusztította évszázadokon keresztül, hanem aszályok, árvizek, belvizek is. Az ember a mezőgazdasági termelés érdekében irtotta az erdőt nem csak az Alföldön, hanem a Kárpát-medence vízgyűjtő területének hegy- és dombvidéki részein is, növelve a felszíni lefolyást, a vízerózió okozta talajpusztulást, a mélyebb fekvésű területek árvíz- és belvízveszélyét. Ez utóbbiak csökkentése érdekében folyószabályozásokat, lecsapolá- sokat hajtott végre; majd a fokozott kiszárítást öntözéssel igyekezett ellensúlyozni. A nagyobb terméshozamok elérése érdekében - eredményesen - használta a korszerű agrotechnika minden eszközét.

Mindez jelentős mértékben hatott a talaj képződési folyamatokra, a talajok tulajdonságaira, termékenységére. Hol kedvezően, hol kedvezőtlenül, de feltétlenül sokféleképpen, alapot adva ezzel a túlzott és megalapozatlan általánosítások közti éles vitákra és álvitákra, amelyekben a magyar talajtani tudomány története nem szűkölködött. A

109