Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

lagos vízhozam kisebb, mint a nagyiizemü gazdálkodásra berendezett területekről, A mértékadó fajlagos vízhozamban kedvezőtlenül jelentkező változást az agrotechnikai vagy kulturtechnikai beavatkozások javításával kell ellensúlyozni.

Általános növénytermesztési szempontból megállapítható, hogy a vetéstervek módosításával, a művelési ágak változtatásával jelentős eredmények érhetők el a csapadékvizek visszatartása, s ezzel a lefolyó vizmeny- nyiségek csökkentése területén. Ugyanakkor azonban meg kell állapítani, hogy ezek a beavatkozások általában hosszú időn belül hatnak kedvezően, s igy ezeknek a beavatkozásoknak a hatását a mai helyzetre épülő vízrendezési tervezési munkák során csak óvatosan lehet figyelembe venni.

Az elöntési károk megállapításánál teljesen uj irányt jelent a tűrés és az igénybevétel fogalmának elmélyítése, a növények vegetativ és generativ viztlirő képességének szétválasztása. Ez az irány előre láthatólag a kár megállapítás területén a valósághoz közelebb álló adatokhoz vezethet majd. A növények elöntési kárainak vizsgálatával kapcsolatosan, jelentős még a Vízügyi Igazgatóságoknak az a tevékenysége, amelynek során az elöntési képet időben és térben gondosabban mérik fel.

Korszerű uj útnak tekinthető a talajok vizvezető és víztározó képességének vizsgálatával kapcsolatban a talajok pórusterének újszerű jellemzése, a szükebb és a tágabb gravitációs pórustér és a kapilláris-gravitációs pő- rustér fogalmának bevezetése. A talaj pórusterének behatóbb viszgálata mind a fagymentes, mind a fagyott talaj vízáteresztő képességére már ma is helyesebb értékeket ad. Jelentős kérdés a talajok fizikai vizsgálatával kapcsolatosan a szétiszapolódási hatás, a duzzadás és a repedés-képződés felismerése. Az első különösen érdekes a télvégi helyzetekben, mert lehetővé teszi a hosszú ideig tartó olvadási folyamatok fizikailag megfelelő figyelem- bevételét.

Előző tárgyalásunknak talán legjelentősebb kérdései a sztyeppesedés és a szikesedés kérdései.

A sztyeppesedés során a talajvizszin lesüllyed, a gyökereket tápláló talajnedvesség mindinkább csak az évi csapadékmennyiségtől, annak eloszlásától, valamint attól a körülménytől válik függővé, hogy a talaj hogyan képes a csapadékot befogadni és tartalékolni. A talajok tápanyagkészlete fokozatosan újabb és újabb felvehető tápanyagot szolgáltat. Tehát teljes mértékben elfogadható az a megállapítás, hogy a sztyeppesedés folyamata a Tiszántúl túlnyomó részén kedvező helyzetet teremtett. Kérdés, hogy kisebb területrészeken jelentkező káros hatás, mint a túl bő nedvesedés és a túlzott kiszáradás a vizrendezési eljárások további fejlesztésével javitha- tő-e vagy nem.

A túl bő nedvesedés természetszerűleg megelőzhető számos vizrendezési beavatkozással, igy a felszíni vízlevezető hálózat józan mértékű sűrítésével, valamint a talajcsövezés bevezetésével. Lényegében tehát arról van szó, hogy a vízrendezéseket tovább kell fejleszteni.- 106 -