Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok
A túlzott kiszáradás hatása a tőzegteriileteken jelentkezik. Ezt a kedvezőtlen hatást elsősorban a talajmüvelés és a növénytermesztés megfelelő módszereinek bevezetésével kell csökkenteni. A kedvezőtlen hatás csökkentése tehát nem vizrendezési feladat. A kérdés megoldását elő lehet segiteni egyes esetekben az öntözés és a talajcsövezés együttes rendszerének bevezetésével. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy a vizrendezések után a Tiszántúl sok területén a szikesedési folyamatok előre haladtak. Egyrészt azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a Tiszántúlon a felszini vizrendezések és a le - csapolások a terület nagy részén a talajvizszint lesüllyesztették és az oldható sók kilugzását elősegitették. Ahol ez a helyzet nem állt elő, ott vagy a vizet át nem eresztő talajszintek okoztak bajt, vagy a talajvizszin maradt még túlzottan magasan, amihez kapcsolódott a felszini vizlevezető rendszer elégtelen működése, s mindezeknek a tényezőknek a következtében az idő- legesen túl bő nedvesség. Megállapítható tehát, hogy azokon a területeken, ahol a vizrendezési folyamatok nyomán látszólag szikesedés indult meg, ott nem az volt a baj, hogy a vizrendezési munkákat elvégezték, hanem hogy nem oldották meg teljes mélységben a rendezési feladatokat. A felszini vízrendezés további elmélyítése és kapcsolása adott esetekben a lecsapolási munkákkal, a talajcsövezéssel, a szikesedési folyamatok teljes leállítását eredményezheti. Az öntözések elterjedésével és a tározók fokozott kiépítésével járó másodlagos szikesedési folyamatok a vizrendezési munkák helyes kialakítása szempontjából lényegében az előzőekben leírtakhoz hasonlóak. A talajvizszin süllyesztése, az időlegesen jelentkező túl bő nedvességi helyzetek megszüntetése a fő feladat. Az öntözött területeken és a tározók környezetében sűríteni kell a vizlevezető hálózatot és be kell vezetni a talajcsövezést. » A talajmüvelési módok helyes kialakítása minden területen növeli a ta- i lajba szivárgó csapadékvizek mennyiségét, s csökkenti a lefolyási tényezőt. Például a mélymüvelés: a mélyszántás és az altalajlazitás talajvizháztartási hatása igen nagy. A vizrendezési tervkészítés során azonban ezeket a hatásokat, ahogy ezt már más területen is az előzőekben említettük, csak óvatosan vehetjük figyelembe. Teljes vízgyűjtőterületen belül még kétséges, hogy a terület hány %-ára terjednek ki ezek a beavatkozások, s azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a talajmüvelési beavatkozások-önmagukban csak 3-4 évig hatnak. Mindazokon a beavatkozási területeken, ahol időleges vagy végleges, rövid idő múlva vagy csak távlatban jelentkező és a vizrendezési munkákat befolyásoló hatások jelentkeznek, s ezeknek a hatásoknak csak óvatos tekintetbevételét javasoltuk, viszont teljes mértékben fel kell hívnunk a mezőgazdasági szerveknek a figyelmét arra, hogy munkájuk kedvező kialakítása esetében a vizrendezési létesítményeknél rejtett kapacitást szabadíthatnak fel. Ha például nem vettük figyelembe valamely vízgyűjtőterületen a- 107 -
