Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

megmaradó rossz levezetési körülmények, vagy pedig a környezd területekről összefolyó felszíni vizek miatt fokozatos bepárlődás illetőleg beszáradás folyamata uralkodott, a vízrendezések után sem csökkent, sőt egyes esetekben növekedett az oldható sőkészlet a talaj felső rétegeiben. Ilyen talajokon, ahol tehát összehasonlítva a lápi időszakkal, a sók töménysége a kiszárítás után növekedett, egyes esetekben s zol one sákok vagy szoloncsákos talajok képződtek.

Ehhez a folyamathoz járult hozzá a vidék gyakran sós talajvizeiből kapillárisán felemelkedő oldatok sőszállitása. A mocsári stádiumban a talajok állandó átnedvesedése miatt ez a folyamat is kevésbé jutott érvényre, mint a vízrendezések, s a talajok szárazabbá válása után.

Természetesen ezeknek a folyamatoknak kiterjedése korlátozott, térben is és intenzitásban is, ezért nem lehet azt állítani, hogy az egész Tiszántúl, vagy annak legnagyobb része a vízrendezések következtében elszikesedett volna, vagy elszikesedőben lenne.

A konkrét helytől, valamint a jelenlegi talajképződési folyamatoktól' függően a Tiszántúlon egyes helyeken a kilugzódás, más helyeken a sófel- halmozódás folyamatai jutottak érvényre a vízrendezések következtében.

Meg kell állapítani, mondja Szabolcs I., hogy mig a sófelhalmozódás mértéke korlátolt, addig a sztyeppesedési és kilugzási folyamatok jelentősége általánosabb a Tiszántúlon.

Szabolcs I. alapvető megállapításai £ 110 Ja vízrendezéseknek a szi- kesedésre való hatásában a következőek:

1. A tiszántúli felszíni vízrendezések és a lecsapolások nyomán a terület nagy részén, a talajvíz színének süllyedésével, a sztyeppesedés folyamatával együtt, az oldható sók kilugződásának bizonyos lehetősége alakult ki. Ilyen helyeken a hajdani szikes és szikes láptalajok sókészlete csökkent vagy mélyebb szintekbe vándorolt. A hajdani lápok közepén többségükben nem szikes réti talajok keletkeztek, a szikesek inkább a hajdani lápok peremvidékén alakultak ki. Ezek a szikesek szolonyec és szology típusúak, sok tekintetben kilugzottak.

2. Azokon a területeken, ahol a talajvizszin süllyedése kisebb volt

és a kedvezőtlen vizlevezetési körülmények, a rossz vízáteresztő képességű rétegek, továbbá a környező helyszíni vizek összefolyása a kilugzást megnehezítették, a legszikesebb talajok a hajdani láp közepén alakultak ki.

Ezek a talajok ugyancsak szolonyec típushoz tartoznak, azonban a szologyo- sodás mellett gyakran szoloncsákosak is.

3. A vízrendezések után is megmaradt időleges, túl bő nedvesség a Tiszántúl sok területén a szolonyec- és szologyképződési folyamatok széles körű elterjedéséhez vezetett.

A továbbiakban meg kell külön emlékeznünk Herke S. elemzése nyomán [40] a vízrendezések szerepéről a Duna-Tisza közén. A vízrendezések- 93 -