Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok
mélyre ható változást hoztak létre a Duna-Tisza közén keletkezett szikesek sajátságaiban. Ez a változás éreztette hatását a szikes talajú gyepek természetes növényzetében is. Ugyanúgy, ahogy az előzőekben is leirtuk, amint a talaj vizháztartása megváltozott, más jellegű talaj alakult ki, vagy legalábbis megkezdődött egy más talaj kialakulása, a kilúgozással csökkent a talajok lugossága, szóda- és egyéb sótartalma, a szerkezet nélküli talaj szerkezetessé (a szolonycsák szolonyeccé) kezdett átalakulni, javult a talajok növény- termesztésre való használhatósága, megváltozott a természetes gyepek növényzete. A lugosság és a sótartalom azonban csak erősen sós-szódás talajokban változott meg nagyobb mértékben. Ugyanis a dunavölgyi szódás szikesek sótartalma kémiai anyagok talajba adása nélkül 0,1-0,2 %-ig kilugzással aránylag könnyen lecsökken, de a további csökkenés csak nagyon nehezen és lassan megy végbe. Emiatt a talajok sótartalma az adott határ alá tisztán kilugzással még hosszú évek alatt sem csökkenthető. 1.443. A túl sok nedvesség és a talajképződési folyamatok Vázlatosan összefoglaljuk még a továbbiakban Szabolcs I. megállapi- tásait [ 110 J a túl sok nedvesség hatására vonatkozóan. Ezek a megállapítások és eredmények jelentősek részben abból a szempontból, hogy a nem öntözött, de időnként túl bő nedvességnek kitett területeken miképpen fejlődnek a talajok, tehát miképpen szabad engednünk az ideiglenes tározók kialakítását, másrészt hogyan kell öntözött területeken a levezető rendszert kialakítanunk. A tiszántúli vízzel elárasztott és öntözött talajok fizikai tulajdonságaival és vízgazdálkodásával kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük: Az öntözött tiszántúli talajok esetében a fizikai és a vízgazdálkodási sajátosságok alakulása gyakran jelentősebb a termékenység szempontjából, mint a kémiai sajátságok változása. A vízzel borított talajok túlnyomó része nehéz mechanikai összetételű, kedvezőtlen fizikai, valamint vízgazdálkodási sajátságu, a szerkezetük nem jó, a túl bő nedvesség iszapolő hatása folytán a szerkezeti elemek rombolása figyelhető meg, s ugyanakkor a morzsák újra képződése lassú és kismértékű, a talaj pórusainak minősége a szikesedés előrehaladásával romlik, a szóban forgó talajok holtviz-tartalma nagy, egyes talajok kiszáradás után erősen repedezettek stb. A gyakorlati megállapítások közül főleg azt emelhetjük ki, hogy vakonddrének alkalmazása tiszántúli öntözött talajainkon eredményes lehet, és hogy a talajok erős repedezettsége a nagy mennyiségű öntöző- vagy csapadékvizet juttathat a talajvízig, anélkül, hogy az a növényi gyökerek zónájában felhalmozódnék és hasznossá válhatnék a termelés számára. Ez az 0- 94 -
