Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

rázatát adja annak, hogy a talajok abszorpciós komplexusában a Na-ionok jelentős mértékben elszaporodtak és kialakult a jellegzetes profilú szolo- nyec talaj. Az ismertetett folyamatok gyakran vezettek szikesedésre a Tiszántúlon abban az esetben is, amikor a talajvizszin a vizrendezések után ideiglenesen annyira süllyedt, hogy esetleg túlhaladta a kapilláris vizemelkedés magassá­gát, és abban az esetben is amikor ez nem történt meg. Érdekes helyzetet teremtett az is, amikor maga a láp is sok oldható sót tartalmazott, valamint lefolyástalan és rossz vizáteresztő volt. Ilyen esetekben alig lugzódott ki a láp, s a kiszáradás után a természetes só­felhalmozódás következtében a legmélyebb pontokon alakultak ki a legszi- kesebb talajok. Érdekes módon alakultak ki a nagy vidékre kiterjedő szikesek is, mint például a Hortobágy-vidék túlnyomó része. Ilyenkor nem a hajdani lá­pok szélén, hanem azok egész területén, különösen pedig a közepén jöttek létre a szikes talajok. Ismeretesek például a Hortobágyon a Csunya-föld vagy a Csécs-mocsár, amelyek a vidék legszikesebb területeit képezték, sokáig mocsarak voltak, s éppen a legmélyebb helyeiken alakultak ki a leg­szikesebb talajok. Rá lehet világítani továbbá arra is, hogy a Tiszántúlon a vizrendezések következtében a szologyosodásra kedvező feltételek mutatkoz- tak. Az időlegesen túl bő nedvesség feltételei, különösen a mikromélyedések- ben, a Tiszántúl sok olyan területén megvoltak, ahol a talajképződésre be­folyást gyakoroltak az e szikes vidéken igen elterjedt hig nátriumsó-oldatok. Ily módon a tiszántúli szolonyec talajon jelentős része szologyos, mégpedig különböző mértékben. A Tiszántúlon igen gyakori a szologyosodásnak az az esete is, amikor ez a folyamat közvetlenül a talaj felszínén kezdődik. Ez az eset akkor áll elő, midőn kérges vagy rögös szolonyecekkel együtt jelentkezik a szologyo- sodás. A felületen kezdődő szologyosodás esetében az időleges túl bő ned­vesség a felületi rétegeket is átnedvesiti, hiszen ilyen talajoknál a viz gyak­ran sokáig megáll a felszínen. E módon az anaerob viszonyok mindjárt a felső réteget is uralják, tehát a szologyosodás nem az A szint mélyebb ré­szénél, hanem mindjárt a felszíntől kedve jelentkezik. Itt csak röviden mu­tatunk rá arra is, hogy az öntözés, amely helyenként és időnként túl bő nedvességet hoz létre, ugyancsak kedvező viszonyokat teremt az előbb le­irt folyamatra. További nehéz kérdés, hogy a vízrendezési munkálatok milyen hatást gyakoroltak a szoloncsákos folyamatokra a Tiszántúlon. A kilugzás feltéte­leit már megismertük az előzőekben. Azonban láthattuk azt is az előzőek­ben, hogy ezt a folyamatot sem szabad általánosnak és egyértelműnek tekin­teni. Az oldható sók kilugződása egyes helyeken előre haladhatott, más he­lyeken azonban akadályokba ütközhetett, elsősorban, azokon a területeken, ahol ma szolonyec és szology talajok találhatók. Azokon a tiszántúli területeken, amelyeken a vizrendezések után is- 92 ­%

Next

/
Oldalképek
Tartalom