Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok
Szabolcs I. megállapítja gyakorlati és elméleti elemzései alapján, hogy a vízrendezések hatására, az előző fejezetekben bemutatott sztyeppe- sedésen túlmenően az oldható sók kilugzódásának bizonyos lehetősége is kialakult a Tiszántúlon. Ha ez a kilugzódás nagyobb mértékben jelentkezhetett volna, akkor még azoknak a talajoknak a sőkészlete is jelentősen csökkent volna, amelyek a mocsári időszakban sok oldható sőt tartalmaztak. Amennyiben ez a folyamat nem ütközött volna akadályokba, ma csak kis területet foglalnánk el a szikes talajok. A talajvíz süllyedésével járó kilugzási folyamatok egyik legfőbb akadálya a Tiszántúl sok területén a vizet át nem eresztő talajszintek és anya- kőzetek jelenléte. Ezek következtében olyan területeken is, amelyekén a tala jvizszin a lecsapolások után jelentékenyen süllyedt, az időleges túl bő nedvesség körülményei továbbra is fennmaradtak. Ezek alapvető okát a felszini vizekben, tehát részben a csapadékvizekben, részben a felszini vízrendezés után is előfordulva felszini vizekben kell keresni. Ez az időleges túl bő nedvesség, a periodikusan anaerob állapot vezetett arra, hogy a szolonyec- és szology-képződési folyamatok a vízrendezések után a Tiszántúl egy részén előtérbe nyomultak. A vizet záró rétegek mellett és azokkal szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban a felszínhez még mindig közel elhelyezkedő talajvizszin volt a másik tényező, mely a vízrendezések után is meggátolta a talajok oldható sőkészletének jelentősebb mértékű kilugződását, annak ellenére, hogy a vízrendezések a Tiszántúlra vonatkozóan a talajvizszint nagy mértékben süllyesztették. Ez a vizszin, miután jelentős területeken a felszín közvetlen közelében maradt, a kapilláris és a hártyakapilláris emelkedés utján a ta- lajképződésre állandó befolyást gyakorolt, s természetesen abban az esetben, ha az ilyen talajvizek sok oldható talajsőt tartalmaztak, akkor a szike- sedésre is mód nyílott. Nemcsak a folyamatos sőfelhalmoződást kell itt szem előtt tartani, hanem magát a szolonyec-képződés bonyolult folyamatát is (a felfelé és lefelé mozgó sóoldatok ismételt és gyakori helycseréje alakítja ki ugyanis a szolonyec szelvényt). Érdekesek ezen a téren Máté F. állításai is, amelyek szerint a mocsarak, lápok környékén és az azokból kissé kiemelkedő területeken a múltban is fennállottak és a jelenben is fennállanak a szolonyec-képződés lehetőségei. A régi térképek tanúsága alapján, ahogy az előzőekben már láttuk (21. ábra), megállapítható, hogy a szikes területek nem voltak állandóan vízzel borítva, hanem szigetként emelkedtek ki a mocsarakból és más vizenyős területekből, és csak a folyók áradása idejére kerültek viz alá. A nyári időszakban a talaj felszíne kiszáradt, lehetővé vált a közeli talajvíz kapilláris utón való felemelkedése a felszínre, vagy a felszín alatti elpárolgása. így a nyári időszakban a só a talaj felszini rétegeiben felhalmozódott, majd a nedvesebb időszakban ismét a talaj alsóbb rétegeibe vándorolhatott. A talajvíz ilyen mozgása, miután a talajvízben és a talajban kisebb- nagyobb mennyiségben a szóda sok helyen megtalálható, kézenfekvő magya- 91 i
