Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - A felszíni víz származása

viz eredetű belvizhullámokból a fennsíkon tározódott, erősen késleltetve leérkező vizek.

Az 1940. évi rendkívüli csapadék a talajvizszint sok helyen egészen a térszínig emelte. Emiatt az őszi újabb kiadós esőkből származó felszíni vizek már november végén előidézték az első hullámot. Még be sem fejeződött ezeknek a vizeknek a vízgyűjtőről való elvezetése, amikor a decemberi havazásokat követő 1941. évi januári rövid enyhülés újabb hullámmal lepte meg a védekező vizi társulatot, majd február végén, március elején a csapadék mérséklet mennyiségének ellenére is kialakult egy harmadik hullám is.

Ez a hónapokon át hosszan elnyúlt súlyos vízjárás rendkívüli erőfeszítést követelt a védelemtől, mert jóllehet a vízhozam csúcsértéke erősen elmaradt az előző évi mögött, az egész víztömeg ahhoz viszonyítva csaknem megkétszereződött.

Az 1942. évi belvíz járás minden addigit felülmúló méretű volt a Szeged környéki obi özetekben. Az első hullám hóolvadási vizekből és olvasz- tő esőkből, az ezt követő két hullám pedig tavaszi csapadékokból származott. 1942. február 27-én Tápén és Ludváron a csaknem 50 cm mélyen átfagyott talajon fekvő hőtakaró vastagsága 50 cm, víztartalma pedig 93 mm volt.

A hő február 25. és március 22-e között olvadt el, az olvadási vizek pedig február 25. és március 26-a között vonultak le. Ezalatt összesen 10,3 millió m^ folyt le a Fehértőba. A már említett 93 mm hóié és a február 27. és a március 26-a között leesett 21 mm csapadék összege 114 mm volt, tehát ebben a völgyben az átlagos lefolyási tényező az első hullám során 0, 38-nak adódott. Ez az érték hangsúlyozottan a mélyen átfagyott talajon fekvő vastag hőtakarónak olvasztó esők kíséretében történt elolvadására, tehát igen ritkán előforduló szélsőséges állapotra vonatkozik.

A második és harmadik belvizhullámot (április 6. és junius 8. között) tisztán esők okozták. A vizek levonulása folyamán a Fehértóba 9,8 millió viz került, az időközben lehullott csapadék pedig 198 mm volt. Az átlagos lefolyási tényező tehát 0, 20, ami már sokkal kisebb volt az előbbinél, mert az időközben felengedett talajba való elszivárgás és a növekvő párolgás mérséklőleg hatott a felszíni vizek levonulására.

A vizlevonulás során mért legnagyobb vízhozam március 12-én 8,2 m'Vs, tehát az 1940. évivel azonos volt. Azonban a vízhozamnak ez a csúcsértéke, valamint az ápirlis 8-án átmenetileg ugyancsak egy napra korlátozódott 7,2 m^/s vízhozam ekkor is a vízgyűjtőn épített ideiglenes mederelzárő földművek sorozatos átszakadásának a következménye volt. Megállapítható ugyanakkor, hogy viz visszatartására alkalmas műtárgyakkal biztosítható lett volna a csatornák egyenletes terhelése. Ez az átlagos víztömeg abból a feltételből határozható meg, hogy a hóolvadási vizeket az összegyülekezési idő végétől az olvadás teljes befejezéséig terjedő időszak alatt kell levezetni. Az adott esetben hat napi összegyülekezési idő feltételezésével a vizet március 4-e és 22-e között 19 nap alatt kellett volna le- 16 -