Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - A felszíni víz származása

BalM I. példaképpen a domaszéki homokterlileteken megfigyelt jelenségeket eLemaá |[ój. Rámutat arra, hogy a felszíni vizek keletkezésének legfőbb jellemzői a csapadék és a párolgás időszakos mennyiségei, illető - leg azoknak eltérései az egyensúlyt jelentő sok évi átlagoktól, A domaszéki vízgyűjtőterület néhány kútjának adatait feldolgozva igen jól lehetett követni a talajvizjérási ábrákból részint az éves, másrészt a több évi nedvesedési és kiszáraxdásá folyamatot. Eszerint a homokterületeknél jelentősebb szélsőséges csapadék nélkül is bekövetkezhet a talajvíz jelentős megváltozása. Ennek oka ilyenkor a párolgási feltételek megváltozásában keresendő.

Az emlékezetes 1940-42. évi belvizek előkészítő csapadékának halmozódása, az 1935-1942. évek között, a sok évi átlaghoz viszonyított 1122 mm többlettel jellemezhető. Ugyanakkor jellemzésül megemlíthető, hogy a száraz évek sorozata 1945-től 1953-ig 615 mm-rel kevesebb csapadékot hozott.

A homokterületeken érdemes különben még, az 1940-42. évek felszíni vizeinek keletkezésével kapcsolatban, Babos Z. elemzését [4 J követnünk.

Az 1940. évi tavaszi felszíni vizeket az erősen átfagyott talajon tá- rozódott nagy hótömegek gyors olvadása okozta. A feljegyzések szerint a megelőző hidrológiai év a Szeged környéki vízgyűjtőterületeken a legcsapadékosabb volt. Az esők egész éven át állandóan magas szinten tartották a talajvizet, aranyira, hogy az az év végére sok helyen a térszínig is fel- emelkedett.

Az 1939. december 1. és 1940. március 11-e között lehullott 133 m csapadékból származott összetömörödött hőtakaró vastagsága a március 14-én megkezdődött hóolvadáskor átlagosan 32 cm volt, és víztartalma az 1942. évi állapothoz hasonlót feltételezve, 60 liter/m^ lehetett. (Egyéni véleményünk szerint a tározott viz mennyisége még ennél is több lehetett 30-40 %-kal.) A hóolvadás április 14-ére fejeződött be. Az olvadás kezdetétől a befejezésig 10,95 millió m^ viz folyt le a völgyből a Fehértóba, amellyel Babos Z, szerint 126 mm csapadék (60 mm hóolvadási viz és az olvadás sorára jelentkező 66 mm eső) állítható szembe. Az átlagos lefolyási tényező tehát 0,36 volt. A vízhozam csúcsértéke (8, 2 m^/s) a levonuló belvizek késleltetésére épített ideiglenes völgyzárások sorozatos átszakadásának volt a következménye.

Ha megfelelően kiépített csatornahálózatot tételezünk fel, s az a felszíni vizeket 25 nap alatt vezetné le, a csatornahálózat átlagos terhelése 5,1 m^/s (0, 21 Iit/s.ha)-nek adódnék, természetesen csak akkor, ha a vízgyűjtőn a helyes vízgazdálkodás érdekében amugyis szükséges víztározások céljára a természetes víztározó medencéket zsilipes műtárgyakkal ki is használjuk, s ezáltal a felszíni vizek egyenletes levezetésére a lehetőséget megteremtjttk.

Az 1940. őszén és 1941. tavaszán fellépett kiemelkedően nagy belvizek legnagyobb részt esőből keletkeztek magas talajvizállás mellett, a le - vonulások képét azonban eltorzították a hóolvadási, valamint az előző eső- 15 -