Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

Az összegyülekezési jelenségek tanulmányozása során szóba jöhet az egységnyi árhullámkép módszerének alkalmazása. Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a síkvidéki vízgyűjtőterületek hidrológiai szempontból sokkal változóbbak az emberi beavatkozásokra, mint a domb- és hegyvidékiek. A síkvidéki területek egymáshoz kapcsolása, a tehermentesítések leg­különbözőbb változatai, a tározás időben és térben változatos megoldásai stb. az egységnyi árhullámkép módszerének bevezetését nehezítik vagy meg is akadályozzák. Nem lehet közel változatlan jellemző vonalról beszélni. A legközelebb áll ehhez a módszerhez a később ismertetendő hidrológiai módszerek közül Kienitz G. empirikus módszere (3.133. fejezet), amelyet a múltbeli árhullámok levonulásának a különböző elképzelt csatorna-kiépí­tési fokok melletti megbecsülésére dolgozott ki. A mozgási jelenségek tanulmányozása mutatja meg az utat egy másik jelentős kérdés megválaszolásához is. A sikvidék vízrendezés csatornái csak arra alkalmasak, amire azokat terveztük, tehát a felszíni vizek leve­zetésére, de ugyanakkor általában nincs lecsapoló hatásuk, vagy csak egé­szen ritka esetekben (kavics és homok altalaju területeken), és akkor is csak kis mértékben. Az egymástól viszonylag távol levő, a felszínbe nem túlságosan bemélyedő csatornák elsősorban a felszíni vizeket vezethetik le, természetesen függetlenül attól, hogy honnan származnak ezek a vizek. A vizháztartási vizsgálatok végrehajtásával kapcsolatos szempontokat tanulmányozva kiemeljük, hogy a vizsgálati módszereket, a közvetlen viz­háztartási számításokat, a valőszinüségszámitási módszereket és az egyéb matematikai eljárásokat a vizháztartási tér- és időegységekben lejátszódó mozgások jellegének megfelelően jól megválasztva és kellő összhangban kell alkalmaznunk. A vizháztartási vizsgálati módszerek nem válhatnak öncé- luakká, csak a vizháztartási folyamatok felismerését szolgálhatják. A vizháztartási vizsgálatoknak igen hasznos segédeljárása a vizház- tartási egyenlet megoldása [92], amely számos értékes törvény megálla­pítására vezethet. Rá kell mutatnunk ugyanakkor azonban arra is, hogy az egyenlet számos tagjának megbízható meghatározása közvetlen megfigye­lési adatok hiányában nem várható. Ezért elsősorban ott alkalmazható, ahol összehasonlításokat teszünk, de nem használható olyan vizsgálatoknál, amelyeknél egyes vizháztartási összetevők tényleges értékeit kell megis­mernünk. Például nem tárhatók fel az egész ősz-tél-tavaszi un. tározási idő­szak vizháztartási viszonyai egyetlen vizháztartási egyenlet megoldása ut­ján, miután nem ismeretesek megbízható módon ennek a hosszú időszaknak a párolgási jelenségei, értékei. Nem állapítható meg ezen az utón a felszí­nen lefolyó vízmennyiség tényleges értéke sem. Ugyanakkor azonban igen jól meghatározható ugyanebben az időszak­ban a fajlagos vízhozamnak valamilyen vízgazdálkodási vagy mezőgazdasá­gi ok következtében fellépő megváltozása a megelőző és a követő állapotra felirt vizháztartási egyenletek összehasonlítása utján [94j, amikor az- 111 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom