Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok
Az összegyülekezési jelenségek tanulmányozása során szóba jöhet az egységnyi árhullámkép módszerének alkalmazása. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a síkvidéki vízgyűjtőterületek hidrológiai szempontból sokkal változóbbak az emberi beavatkozásokra, mint a domb- és hegyvidékiek. A síkvidéki területek egymáshoz kapcsolása, a tehermentesítések legkülönbözőbb változatai, a tározás időben és térben változatos megoldásai stb. az egységnyi árhullámkép módszerének bevezetését nehezítik vagy meg is akadályozzák. Nem lehet közel változatlan jellemző vonalról beszélni. A legközelebb áll ehhez a módszerhez a később ismertetendő hidrológiai módszerek közül Kienitz G. empirikus módszere (3.133. fejezet), amelyet a múltbeli árhullámok levonulásának a különböző elképzelt csatorna-kiépítési fokok melletti megbecsülésére dolgozott ki. A mozgási jelenségek tanulmányozása mutatja meg az utat egy másik jelentős kérdés megválaszolásához is. A sikvidék vízrendezés csatornái csak arra alkalmasak, amire azokat terveztük, tehát a felszíni vizek levezetésére, de ugyanakkor általában nincs lecsapoló hatásuk, vagy csak egészen ritka esetekben (kavics és homok altalaju területeken), és akkor is csak kis mértékben. Az egymástól viszonylag távol levő, a felszínbe nem túlságosan bemélyedő csatornák elsősorban a felszíni vizeket vezethetik le, természetesen függetlenül attól, hogy honnan származnak ezek a vizek. A vizháztartási vizsgálatok végrehajtásával kapcsolatos szempontokat tanulmányozva kiemeljük, hogy a vizsgálati módszereket, a közvetlen vizháztartási számításokat, a valőszinüségszámitási módszereket és az egyéb matematikai eljárásokat a vizháztartási tér- és időegységekben lejátszódó mozgások jellegének megfelelően jól megválasztva és kellő összhangban kell alkalmaznunk. A vizháztartási vizsgálati módszerek nem válhatnak öncé- luakká, csak a vizháztartási folyamatok felismerését szolgálhatják. A vizháztartási vizsgálatoknak igen hasznos segédeljárása a vizház- tartási egyenlet megoldása [92], amely számos értékes törvény megállapítására vezethet. Rá kell mutatnunk ugyanakkor azonban arra is, hogy az egyenlet számos tagjának megbízható meghatározása közvetlen megfigyelési adatok hiányában nem várható. Ezért elsősorban ott alkalmazható, ahol összehasonlításokat teszünk, de nem használható olyan vizsgálatoknál, amelyeknél egyes vizháztartási összetevők tényleges értékeit kell megismernünk. Például nem tárhatók fel az egész ősz-tél-tavaszi un. tározási időszak vizháztartási viszonyai egyetlen vizháztartási egyenlet megoldása utján, miután nem ismeretesek megbízható módon ennek a hosszú időszaknak a párolgási jelenségei, értékei. Nem állapítható meg ezen az utón a felszínen lefolyó vízmennyiség tényleges értéke sem. Ugyanakkor azonban igen jól meghatározható ugyanebben az időszakban a fajlagos vízhozamnak valamilyen vízgazdálkodási vagy mezőgazdasági ok következtében fellépő megváltozása a megelőző és a követő állapotra felirt vizháztartási egyenletek összehasonlítása utján [94j, amikor az- 111 -
